Jugde Angels

A mai nap egy fontos nap Clark-ék életében; 10 hónap után Mrs. Clark végre világra hozza gyermekét. A megyében mindenki tudja, hogy Mr. Clark a híres és komoly természetű bíró itt él.
Néhány óra elteltével, a nővér kisétál a szobából, az arckifejezése inkább szomorúnak látszott. Belép Mr. Clark irodájába, hogy közölje a híreket. „Ööö, Mr. Clark…” A nővér rémült arckifejezéssel bámulta a férfit. „Tessék? Mi az?” Mr. Clark megráncolta a szemöldökét, ahogy az ijedt nőt nézte. „Jobb, ha ezt ön is látja, Mr. Clark.” „Mi az, hogy látnom kell? Miért nem árulja el itt és most?” „Nos, a gyermeke egy kicsit „Különleges”.”
Bementek a szobába, ahol Mrs. Clark pihengetett. Az ágyon feküdt, és mellette aludt Mr. és Mrs. Clark gyermeke. Mr. Clark észrevette, hogy a többiek, akik segítettek levezetni a szülést rémülten néznek. Amikor odalépett a csecsemőhöz, az arca sápadtabb lett, mint a többieké.
Az újszülött kislány, de a haja szőke, nem úgy, mint a szüleié; Mrs. Clark haja vörös, míg Mr. Clark-é barna. A legmeglepőbb dolog az volt, hogy a kislánynak ijesztőek a szemei; a szemei feketék; a pupillája, az üvegtest – teljesen fekete. „Ez meg miféle szörnyszülött?!” Kiáltotta Mr. Clark idegesen. Senki se válaszolt vissza. Hirtelen Mr. Clark megragadta a pihenő feleségét. „Te megcsaltál valakivel?! Vagy hogy tudtál egy ilyen szörnyet világra hozni?!” „Mrs. Clark most nagyon gyenge, Mr. Clark. Kérem…” „Nem mintha érdekelne!” Mr. Clark visszalökte a feleségét az ágyra. „Hívják ide az ügyvédemet!” Ezzel elhagyta a szobát.
Néhány nap elteltével Mr. Clark ügyvédje Taylor megérkezett. „Mr. Clark… kétség nélkül ő biztosan az ön lánya; a DNS teszt nem téved, és a látásvizsgálat kimutatta, hogy a látása normális. Az orvos még azt is hozzátette, hogy soha se látott még ehhez hasonlót – A szemgolyója fekete, de semmi baj nincs a látásával. Valójában kétszer jobban lát, mint egy átlagos ember.” Taylor Mr. Clark asztala előtt állt s átnyújtotta a kislány dokumentumait. „De ő egy szörnyszülött. Nem tökéletes; én egy tökéletes gyereket akarok!” Mondta Mr. Clark még csak rá se nézett a dokumentumokra. „Akkor… mihez kezdjünk? Helyezzük el árvaházban?” Kérdezte Taylor. „Dehogy, az rossz benyomást keltene az emberekben rólam… Ebben az esetben majd nem engedem iskolába járni. Szerzek neki magántanárt. Nem hagyom, hogy bárki meglássa. Ja és mondja meg a nővéreknek, akik segítettek levezetni a szülést, hogy senkinek se mondják el. Rossz híre lenne a családunknak.” Mr. Clark becsukta a könyvét és ránézett Taylor-re. „Ha bármi baj történne, végezz vele!... Ő egy szégyen az életemben!”
Évekkel később Dina Angela a különös kislány betöltötte 13. életévét. Nem szeretett beszélgetni, bizonyára azért, mert az édesapja egész életében a villába zárva tartotta s ezért antiszociális lett. Dina tudta, hogy édesapja egy híres bíró és ezért nagyon igazságos döntéseket hoz meg, mindig közömbösen nézi a dolgokat. Habár mindig a tökélyre törekedett, ezért is rossz a kapcsolata Dina-val. Tudta, hogy édesanyja és édesapja soha nem voltak olyan jóban egymással, még születése előtt sem. Ezen nem lehet változtatni; mindkettőjük akkoriban a házasság mellett döntött.
Dina még sohasem hagyta el a házat a szeme miatt. Fogott egy tükröt és a szemeit nézegette; teljesen feketék voltak, de ahogy jobban megnézte kis csillagokat vett észre, akár egy pici galaxisban. Gyakran lenyűgözte a szeme látványa. A szőke haja rövid és kócos, de általában megfésülködik, amikor édesapja a közelben van. Legtöbbször édesanyja az, aki megfésüli. 
Mrs. Clark-ot soha nem érdekelte, hogy néz ki Dina; mindig kiállt lánya mellett, mindig gondolt rá. Természetesen mindig tudta, hogy férje (aki egyáltalán nem szerette Dina-t) mire készül.
Dina-nak nem voltak barátai. Édesapja egész életében bezárta, hiába volt a ház hatalmas, nagyon magányos volt. Régebben még reménykedett abban, hogy egyszer talán lesz egy barátja vagy netán fiúja, de úgy tűnik, hogy ez már elérhetetlen ilyen körülmények között. Az egyetlen ember, aki jelenleg támogatja az az édesanyja Mrs. Clark, tehát nagyon szereti. Dina ilyen gondolatokban merült el, ahogy a kint játszadozó gyerekeket nézte az ablakból. 
Hirtelen valaki kopogott Dina ajtaján. „Gyere be!” Mrs. Clark belépett a szobába és azt mondta „Dina, később lemegyek a boltba. Szeretnéd, hogy vegyek neked valamit?” Mrs. Clark kérdezte és lenézett Dina-ra. „Nem, köszi.” „De kicsim, mostanában alig eszel valamit, le fogsz fogyni… veszek neked ennivalót.” Mrs. Clark kiment a szobából, de Dina még utána szólt. „Mondtam, hogy nem szeretnék semmit…” Sóhajtott. 
Annak ellenére, hogy azt mondta, hogy nem szeretne semmit, valójában Dina ki szeretne próbálni dolgokat a kinti világból; ruhákat, ételeket, idebent most már semmi nem köti le a figyelmét. Ki szeretne valamit próbálni, ami a kinti világból származik, de nem lehet… Dina jól tudja, hogy amióta megszületett egy cselédlány szegődött a családhoz; úgy hívták, hogy Maisha. Az a feladata, hogy Dina-ra vigyázzon. De valójában Mr. Clark testőre. Rengeteg pénzt költött, hogy felbéreljen egy olyan nőt, aki odafigyel arra, hogy Dina ne okozzon gondot és még meg is védi Mr. Clark-ot. Végtére is ki tudja, hogy Dina, hogy fog hozzá viszonyulni. Ezen gondolkodva, Dina felnevetett „Ha megtudnám, akkor megölném.”
Pár nap múlva itt a karácsony, de Dina-t egyáltalán nem lelkesítette, mivel mindig úgy tölti a szentestét, mintha csak egy átlagos nap lenne. Neki teljesen mindegy volt, hogy megünnepli-e vagy nem. Szerencsére, amikor szülinapja van Mrs. Clark mindig készít neki tortát, hogy megünnepelhessék, ha nem így lenne, akkor Dina valószínűleg elfelejtené, hogy hány éves. 
„Mivel ma nem lesz magánóra, ezért azt csinálhatom, amit általában.” Gondolta Dina. Felkelt az ágyból, elhagyta a szobát s körbejárta a házat. Attól, hogy Mr. Clark bezárta a házba, attól még bent járkálhatott. Még jó, hogy óriási a házuk, az ő családja a leggazdagabb a megyében, de ettől Dina nem volt öntelt. Tulajdonképpen Dina undorodott a nagyképű emberektől. 
Dina mindig besurran Mr. Clark gyűjtőszobájába, annak ellenére, hogy megtiltotta neki. Abban a szobában sokáig elvan, mert egy tárgy mindig leköti a figyelmét- egy tiszta fehér kard. A kard egy vitrinben van és elkülönítették a többi tárgytól, mintha nagyon különleges lenne. Amikor Dina közel kerül a kardhoz hangtalan rezonanciát hall és mindig ezüstösen ragyog. Dina órákig képes lenne ezt a kardot nézni. Édesanyja szerint egy legenda fűződik hozzá. A kard eredetileg egy angyal tulajdona volt, és egy háború közepette véletlenül leejtette az emberi világba. Az angyal soha többé nem találta meg. Bár azóta az emberek különböző célokra használták; egyszer gyilkoláshoz, egyszer megvédéshez, személyes célokra és így tovább. Emiatt a kardot elzárták évekig. A legenda szerint, aki jól bánik vele, annak örökké társa lesz.
„Milyen gyönyörű kard… bár az enyém lehetnél!” Dina fekete szemei visszatükrözték a kard fényét. A kezét a vitrinre tette, úgy érezte mintha elnyelné az energiáját. Hirtelen lépteket hallott szóval elbújt. Kinyílt az ajtó és valaki bejött – Maisha volt az; a szokásos napi ellenőrzést végezte. Nyilvánvalóan Dina-t kereste, mivel Dina elhagyta a szobáját engedély nélkül. Csúnyán nézett a szolgálóra. Dina előjött, amint Maisha elhagyta a szobát. 
Este Mrs. Clark sok dologgal tért haza, amiket a boltban vásárolt; szinte mindegyik étel volt. Sajnos összetalálkozott férjével a bejárati ajtó előtt. „Mit vettél?” Kérdezte Mr. Clark. Megragadta Mrs. Clark karját és a szatyor tartalma kiborult vele együtt a titokban vett ételek is. „Miért vettél ennyi kaját? Annak a szörnynek vetted, mi?! Hogy merészelsz titokban vásárolni neki?” Mr. Clark dühbe gurult és Mrs. Clark-ot ellökte, aki elesett, de még mielőtt belerúgott volna a tehetetlen feleségébe, kijött Dina és megakadályozta a szívtelen édesapját. „Apa!! Mi a fenét csinálsz?!” „Te nem hívhatsz „Apának” te szörnyeteg! Csak akkor hívhatnál így, ha tökéletes lennél!” Mr. Clark megütötte Dina-t, aki ettől elesett. Felállt a földről s az édesapját bámulta. „Pfff” nyögte Mr. Clark majd elviharzott.
Miután Mr. Clark elment Dina odament Mrs. Clark-hoz és megkérdezte tőle „Anya, jól vagy?” „Ne aggódj, nincs semmi bajom. Csak ma ballábbal keltem fel. És te kicsim?” „Jól vagyok… De mondtam, hogy ne vegyél nekem semmit. Ha apa meglátja…” „Nem baj… Mivel a lányom vagy.” Mrs. Clark gyengéden megérintette Dina arcát s hozzátette „Aludjunk ma este együtt Dina.” Az az igazság, hogy Mrs. Clark nem tud elmenekülni férjétől, még akkor se, ha nagyon akarná. Gondolt már válásra, de nem mondhat le Dina-ról és még ha el is válna Mr. Clark akkor se engedné őket elmenni. 
„Anya…” Mrs. Clark az ágyon ült, míg Dina a fejét az ölébe tette. „Igen?” Mrs. Clark gyengéden simogatta Dina fejét. „Anya… Utálsz engem? A szemeim…” Dina a tiszta fekete szemeivel édesanyját nézte. „Dehogy… Anya nagyon szereti a különleges szemedet. Te vagy az én angyalom.” „Angyal…” Dina-nak hirtelen eszébe jutott a kard a gyűjtőszobából. „Anya, nem szeretnél elmenni? Itt hagyni ezt a házat?” „De… mindig is el akartam…” „Akkor szökjünk meg együtt!” Dina felállt. „Hagyjuk itt ezt a helyet! Találni fogunk egy helyet, ahol senki sem fog ítélkezni felettünk!” Dina megfogta édesanyja kezét. „De Dina… az apád egy híres ember, sok embert ismer és ha megtalál, akkor nagy bajban leszünk!!” Mondta Mrs. Clark mihelyt lehajtotta a fejét. „De anya… ki akar rettegésben élni?” Mindketten tudjuk, hogy egy nap apa végezni fog velem. Tűnjünk el mielőtt ez megtörténne!” Dina szeme lángolt az elszántságtól, és ahogy édesanyja látta Dina eltökélt arckifejezését megfogta a kezét és azt mondta „Rendben…” Amint látta édesanyja határozottságát Dina azt mondta „Akkor… Szenteste fogunk megszökni! Már kiterveltem.” Dina hajnalig magyarázta a tervét Mrs. Clark-nak.
Elrepült az idő s beköszöntött a karácsony. Dina és Mrs. Clark ma este fogják elhagyni a házat; ez többé már nem az otthonuk, inkább csak a földi pokol. A ház ura egy bíró és ő maga a törvény; bárki, aki ellentmond az halott. Dina már rég erre a napra várt; mindent összekészített már csak várnia kell, hogy eljöjjön az este. Ránézett az órájára; délután öt óra van.
„Hm… Szerintem itt az idő.” Dina elővett egy medált; egy fényképes medált. Titokban vette, még régebben kiosont a házból, amikor nyílt egy antikvárium a közelben. A bolt rengeteg régiséget árusított beleértve a medált is. Álruhát öltött magára azt gondolva, hogy az emberek nem fogják kiszúrni. Egyébként a medált szeretett édesanyjának fogja odaajándékozni. 
Hirtelen Dina szobájának ajtaja kicsapódott s meglátta, hogy Mrs. Clark vérzik miközben feléje rohan és kiáltja „FUSS DINA!!” Még mielőtt Dina reagálhatott volna Mr. Clark magamögé lökte Mrs. Clark-ot, Dina felé vette az irányt és megragadta. „Te rohadt szörnyszülött!!!! Megöllek!! Hogy mersz kiosonni?!! Tudod te egyáltalán, hogy mit csináltál?! Lehet, hogy valaki csinált egy fotót és most azt állítják, hogy egy fekete szemű szörny van a házunkban! Először azt hittem, hogy valami másról van szó, de most már a házunk előtt tömegével jelennek meg a riporterek!” Ahogy befejezte a mondatot ellökte Dina-t. Dina beverte a fejét az asztal szélébe és eszméletét vesztette.
Amikor Dina magához tért, érezte, hogy hideg a föld és a levegő hűvös; úgy látszik, hogy a tömlöcben van. Mr. Clark-ot érdeklik a középkori kultúrák s ezért építtetett egy tömlöcöt a ház alá. Most, hogy belegondolok, undorodom apám ízlésétől, gondolta Dina. Felállt és körbenézett; úgy tűnik, hogy az egyetlen kijárat az ajtó. Semmi nincs idelenn, igaz hogy Dina vékony, de nem tudna átférni a fémrácsok között. Hirtelen meghallotta, hogy valaki közeledik. A sötétben az emberre bámult. „Hé, te kis szörny! Hogy érzed magad itt?” Maisha volt az. „Már kezdetektől tudtam, hogy mire készülsz és ezért küldtem rólad képeket a riportereknek, te rondaság!” Maisha megvető tekintettel nézett Dina-ra. „Te undorító némber!” „Te nem vagy ugyanilyen? Téged is apám irányít, nem? Az apámtól függsz… te rohadt némber… te vagy az igazi szörny! Az hiszed nem tudom, hogyan csábítod el az apámat minden éjjel?” Dina nevetve nézett Maisha-ra. „Te ribanc, te ribanc, te ribanc, te ribanc!” Addig ismételgette Dina, míg végül Maisha kinyitotta az ajtót és megverte. Vért köhögött fel. „Elég legyen, te rohadt szörnyszülött! Apád azt mondta, hogy akkor végzek veled, amikor csak akarok!” Kiáltotta Maisha, ahogy Dina fejét rugdosta. 
„Elég ebből!”
„Heh… Hehehehehehehehehehehehe...” Dina, akit még mindig rugdosnak elkezdett ijesztően röhögni. “Hehehehehehehe… HYAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA!!!” Dina hisztérikusan nevetett, amint tágra nyitotta a szemeit. „Nem!!!” Dina szorosan megragadta Maisha bokáját mihelyt sikított „Aki büntetést érdemel az TE vagy!!” Dina felállt s az egyik kezével még mindig Maisha bokáját fogta. A másik kezével emberfeletti erővel megütötte a nőt a térdénél. A fájdalomtól könnyek hullottak Maisha szemeiből és sikított. Aztán Dina ráült Maisha-ra és pofozni kezdte mialatt röhögött. „Sikíts te kurva! Haahaha!” Dina elkezdte fojtogatni Maisha-t. „Nem kellett volna provokálnod! Soha se provokálj egy angyalt!” Maisha próbált küzdeni, erősen megragadta Dina-t, megkarmolta, elkezdte letépni a bőrét, de Dina nem foglalkozott vele, mert tudta, hogy az előtte fekvő személyt meg kell büntetni. „Jól van Maisha – tudtam, hogy mit tettél, mindig is tudtam szóval el kell, hogy ítéljelek… Maisha. Qwest…” Dina közelebb hajolt. Hatalmas szemei a nőt bámulták, Maisha rémülten nézett vissza. „Amit tettél az nem kerülheti el egy angyal figyelmét, szóval kijelentem, hogy… te…” Dina még erősebben fojtogatta Maisha-t majd a fülébe súgta..
„Bűnös vagy!”
Dina úgy megszorította a nőt, hogy Maisha szemei fehérek lettek. Minden elcsöndesedett.
Miután meggyőződött róla, hogy Maisha nem lélegzik, Dina felállt s mondta izgatottan „Hű… megöltem valakit… megöltem valakit… Hehehehehehehe...” Dina hisztérikusan nevetett, ahogy magát ölelgette, mert végre olyasvalamit tett, amit mindig is akart. „Itt az ideje, hogy több ítéletet mondjak ki…” Dina hirtelen megkomolyodott.
Elment a gyűjtőszobához s a vitrin fele vette az irányt. Meredten bámulta a vitrinben lévő kardot. „Eljött az idő. Gyere…” Igaz, hogy korábban azt mondta, hogy elhagyja ezt a helyet, de meggondolta magát. Véget fog vetni ennek az egésznek most és mindörökké. Édesanyjával együtt fogják elhagyni ezt a helyet.
Egy óra múlva Dina vérrel borítva belép Mr. Clark irodájába. „Apa…Hehehe…” Lassan kinyitotta az iroda ajtaját, de nem találja sehol az édesapját. Azonban mikor már elhagyta volna a szobát meglátott valakit a földön feküdni. Amikor meglátta, hogy ki az az ember elsírta magát. „Anya!!!!” Dina odafutott édesanyjához és karjába vette. Édesanyja teste tele volt sebekkel, megkéselték; nem lélegzik. „Ne, NE, NE!!! ANYA!!” Már senkije se maradt. Még szeretett édesanyja is elhunyt. Dina sírt, ahogy édesanyját magához szorította, de aztán észrevette a kard fényvisszaverődését; valaki közeledik s felismerte. Amikor az ember közelebb került, Dina hirtelen megragadta a kardot és belevágott, amitől a padlóra zuhant.
„Szia apa!” Levágta Mr. Clark egyik lábát. Mr. Clark a földön kúszott, próbált elmenekülni, de Dina megállította, beledöfte a kardot abba a sebbe, ahol elvágta a lábát. „ÁÁÁÁÁÁ!!” Mr. Clark felüvöltött. „Apa… Azt hittem elmentél… nagy baj lett volna, ha te… hehehehehehe…” Mondta Dina amint beledöfte a kardot édesapja hasába. És újra meg újra beledöfte emiatt nagyon erősen vérzett. „Mi a baj apa? Most nem vagy olyan erős? Hogy süllyedtél le olyan alacsony szintre, hogy egy szörny végezzen veled?” Dina szemeiben lángolt az őrület és a gyilkolni akarás. „Tudod, nagyon jó érzés ítélkezni az emberek felett! Talán majd egyszer én is jó bíró leszek…” Dina lengette a kardját. „Bíró… pfff, tudod mikor lesz egy szörnyetegből bíró! Bíró csak… felköhögött… az lehet, aki igazságos és tökéletes…” Lihegte Mr. Clark. Dina a karddal rámutatott az édesapjára és azt mondta „Akkor, amit tettél az igazságos? Hahahahaha! Sokkal jobb vagyok nálad. SOKKAL. JOBB!!!!” Dina egyre mélyebben szúrta bele a kardot édesapjába. A belső szervei kiloccsantak és Dina összezúzta őket.
Mr. Clark szenvedett a sérülésektől, ránézett Dina-ra és kiáltotta „Te… te szörnyeteg!!!!!” „Szörnyeteg? Nem, nem, nem… Én egy ANGYAL vagyok!! Egy angyal, aki azért jött világra, hogy megbüntessen!!! Hahahaha!!!!” Dina felemelte a kardját „Danny Clark… kijelentem… bűnös vagy!!!!” Dina levágta édesapja fejét mielőtt reagálhatott volna. A férfi holtteste összerogyott, ahogy levágta a fejét. Dina felvette édesapja fejét. Ránézet majd azt mondta „Apa… mindent tudtam… mindent láttam, amit eddig tettél, még akkor is, ha nem úgy bántál velem, mint egy normális emberi lénnyel.” Dina bedobta a fejet a kandallóba.
“Hehehehe…Hehe…He…” Dina észrevette, hogy folyik a vére s csodálta a munkáját. Szerinte most már minden logikus. Megragadta a kardot, remegett a keze.
Elment az esze.
“Hmm~♪~Hmm~♪~Hmm~♪~” Dina betette édesanyja holttestét egy bőröndbe. „Ne aggódj anya… Keresek egy szép helyet, ahol eltemethetlek!” Mondta a holttestnek, ahogy lágyan megsimította édesanyja haját. Dina átöltözött egy fehér ruhába, ami illik a világos bőrszínéhez. Összekészült, magához vette a kardot, a kard csattogó hangja kifejezte Dina boldogságát. „Hehehe… Jól van, most már én vagyok a kard mestere! Hehehehe… Egy angyal vagyok!! Jogomban áll eldönteni, hogy ki éljen és ki haljon meg!” Dina meglendítette a kardot mihelyt hozzá beszélt. Elhagyta a házat a nehéz bőrönddel és az erdő felé vette az irányt; visszanézett a lángoló villára, amint belépett a fák közé. Elégedetten mosolygott majd eltűnt a fák között.
Tegnap este tűz ütött ki a Clark villában. Amikor kiértek a rendőrök és a tűzoltók, számos lefejezett holtestet találtak. A rendőrök úgy vélték, hogy a legtöbb holtest a Clark-ékhoz szegült szolgálóké. Természetesen megtalálták Mr. Clark holttesttét is, a fejéről leégett a hús és a szívét is megtalálták a holttest mellett. Mrs. Clark holttestét nem találták meg, de őt is halottnak vélték mivel megtalálták a vérét Mr. Clark irodájában. Taylor-t Mr. Clark ügyvédjét szintén holtan találták, őt is lefejezték.
Megkérdezték Mr. Clark szomszédjait, hogy a családnak volt-e gyermeke. Mindegyikőjük azt válaszolta, hogy nem volt. Egyébként semmilyen adat nem tudta volna alátámasztani, hogy lett volna.

-Egy hónappal később-
„Jó reggelt! David Starter vagyok és ez itt a Reggeli Hírek. Úgy tűnik néhány ember látott egy karddal hadonászó fehér ruhás lányt tegnap este. Kérdezzünk meg néhány szemtanút az incidensről.”
-„Ő egy angyal! Láttam a szárnyait!”
-„Ő egy lefejező fehér szellem!”
-„Azért jött el, hogy elítéljen minket!! Mindenkit meg fog ölni!”
Egy férfi, aki nézte a híreket nevetett a TV előtt és azt mondta „Pfff, angyalok… mennyi hazugságot tudnak összehordani az emberek! A pokol angyalai élnek közöttünk!” Besétált egy sötét sikátorba, hogy rágyújtson, de ahogy betette a cigarettát a szájába, valaki odanyomta a falhoz. A halvány fényben meglátott egy fehér ruhás lányt. „V-Várj! Te volnál a…?!” Próbált küzdeni, de a lány elvágta a torkát mielőtt be tudta volna fejezni a mondatot.
„Shhh… csendben kell lenned, ha meghoznak egy ítéletet…”
„És hogy mersz szembeszállni egy angyallal… hehehe… emiatt kijelentem, hogy…”