SCP-1025

Szokványos betegségek enciklopédiája
Besorolási osztály: Keter Safe

Speciális elzárási eljárás: Tekintve arra, hogy SCP-1025 biológiai fegyverként veszélyt jelent az életre, egy elszigetelt földalatti páncélteremben lett elhelyezve. A termet minimum 10 fegyveres őrnek kell biztosítani, kiket hetente kétszer váltanak és ellenőrzik őket. A páncéltermet termittel kell felszerelni, mely felrobban a kitörés első jelére.

Felülvizsgálat: SCP-1025 áthelyezve egy kóddal védett szekrénybe. További kutatások csakis O5 jóváhagyásával vannak engedélyezve. 

Leírása: SCP-1025 egy 1500 oldalas keménykötésű könyv. A borító elülső oldala és a gerincén feltüntetett cím: "The encyklopedia of common diseases" (Szokványos betegségek enciklopédiája). A kiadót feltüntetett oldalon mutatja, hogy a könyv 19██-ben nyomtatták a █████ Press által.

Ez az egyetlen példány a könyvből, és a kiadót sosem találták meg. Nincs információ arról sem, hogy egyáltalán létezett.

SCP-1025-ben feltüntetett betegségek tünetei megjelenek olvasóján. A tünetek █ és ██ óra elteltével mutatkozhatnak. (Lásd a kísérleti bejegyzést)

FÜGGELÉK: 1025-01: KÍSÉRLET

ALANY: 1025-01

KÍSÉRLET: AZ ALANY ELOLVASTA A "COMMON COLD" (MEGFÁZÁS) CÍMŰ FEJEZETET. AZ ALANYT PÁR ÓRÁN KERESZTÜL MEGFIGYELÉS ALATT TARTOTTÁK.

EREDMÉNY: AZ ALANY 2 ÓRA ELTELTÉVEL FOLYAMATOS KÖHÖGÉST MUTATOTT. PANASZKODOTT SAJGÓ FÁJDALOMRÓL, BÁR Ő EZT AZ ÉRZÉST A KÉNYELMETLEN ALVÁSI KÖRÜLMÉNYEK HIBÁJÁNAK TULAJDONÍTOTTA.

ALANY: 1025-02

KÍSÉRLET: AZ ALANY ELOLVASTA A "CHICKEN POX" (BÁRÁNYHÍMLŐ) CÍMŰ FEJEZETET. AZ ALANYT PÁR ÓRÁN KERESZTÜL MEGFIGYELÉS ALATT TARTOTTÁK.

EREDMÉNY: AZ ALANY TESTÉN PÁR ÓRÁN BELÜL BÁRÁNYHIMLŐRE UTALÓ PÖTTYÖK KEZDTEK MEGJELENNI. BÁR AZ ALANY KÓRTÖRTÉNETE SZERINT MÁR 8 ÉVESEN ÁTESETT A BETEGSÉGEN. EZ UTALHAT ARRA, HOGY A KÖNYV KÉPES FELÜLÍRNI EGY ADOTT SZEMÉLY IMMUNITÁSÁT A BETEGSÉGGEL SZEMBEN.

ALANY: 1025-03

KÍSÉRLET: AZ ALANY ELOLVATSA A "CANCER OF THE LUNGS" (TÜDŐRÁK) CÍMŰ FEJEZETET. AZ ALANYT PÁR ÓRÁN KERESZTÜL MEGFIGYELÉS ALATT TARTOTTÁK. A KÍSÉRLET FONTOSSÁGA ARRA ÖSSZPONTOSULT, HOGY A KÖNYV KÉPES-E FELGYORSÍTANI A BETEGSÉGET.

EREDMÉNY: AZ ALANY 4 10 6 JELENTŐS SZÁMÚ KÖHÖGÉST MUTATOTT █ ÓRA LEFORGÁSA ALATT, MELY VISZONYLAG KIS MENNYISÉGŰ IDŐT JELENT. BÁR AZ ALANY TAGADTA, HOGY KÉNYELMETLENÜL ÉRZI MAGÁT, MEGFIGYELÉSEK MUTATJÁK A LÉGZÉSÉNEK SZABÁLYTALANSÁGÁT. AZ ALANYT KIVÉGEZTÉK, BONCOLÁSRA KÜLDTÉK. NEM TALÁLTAK NYILVÁNVALÓ DAGANATRA UTALÓ JELET.

MEGJEGYZÉS: NYILVÁNVALÓAN, NEM VÁRTUNK ELEGET, DE MINDANNYIAN  TANÚI VOLTUNK AZ ALANY NEHÉZ ZIHÁLÁSÁNAK ÉS KÖHÖGÉSÉNEK.

ALANY: 1025-04

KÍSÉRLET: AZ ELŐZŐ KÍSÉRLETET MEG KELL ISMÉTELNI, DE AZ ALANYT 7 NAPIG KELL MEGFIGYELÉS ALATT TARTANI.

EREDMÉNY: NAGY SZÁMBAN ELŐFORDULÓ KÖHÖGÉS ÉS ZIHÁLÁS JELLEMZI AZ ALANYT, MELY MESSZE TÚL HALADJA A NORMÁLISNAK TEKINTHETŐT. AZ ALANY KIVÉGEZTÉK ÉS BONCOLÁSRA KÜLDTÉK. NEM TALÁLTAK NYILVÁNVALÓ DAGANATOT.

MEGJEGYZÉS: MI VAN HA A BETEGSÉG ELTŰNIK A HALÁL UTÁN, HOGY A FERTŐZÉS MINÉL ALATTOMOSABBNAK TŰNJÖN?

ALANY: 1025-05

KÍSÉRLET: UGYANAZ, MINT AZ ELŐZŐ.

EREDMÉNY: UGYANAZ MINT AZ ELŐZŐ, DE KIVÉTEL, HOGY AZ ALANYON ÉLVEBONCOLÁST VÉGEZTEK. KIHASZNÁLVA [ELTÁVOLÍTOTT TARTALOM] ÓRÁT  MIELŐTT MEGHALT A SOKKTÓL. NEM TALÁLTAK DAGANATOT.

MEGJEGYZÉS: PRÓBÁLKOZNUNK KELL MÉG. KÉPZELD EL, HOGY EZ FERTŐZŐ. KÉPZELD EL, HOGY TÖBB IS LÉTEZNE ODAKINT EBBŐL A KÖNYVBŐL.

[A NEM LÉNYEGES KÍSÉRLETEK KI LETTEK VÉVE A RÖVIDSÉG KEDVÉÉRT. ÖSSZEGEZVE: EGY D OSZTÁLYÚ ALANNYAL ELOLVASTATTAK EGY FEJEZETET A KÖNYVBŐL, UTÁNA KIVIZSGÁLÁSRA, VAGY BONCOLÁSRA KÜLDTÉK, HOGY TANULMÁNYOZZÁK A BETEGSÉG TÜNETEIT. A 15-ÖS KÍSÉRLET UTÁN A KUTATÁS EGY KÜLÖNÁLLÓ ELSZIGETELT LÉTESÍTMÉNYBE KÖLTÖZÖTT. A SZEMÉLYZET 3 KUTATÓBÓL ÉS 2 BIZTONSÁGIBÓL ÁLL. CSAKIS SZÜKSÉG ESETÉN SZÁLLÍTANAK  EGY D OSZTÁLYÚ EGYÉNT, HOGY MINIMALIZÁLJÁK A TERÜLET ÉS AZ ÉLELEM ADAG SZÜKSÉGLETET.]

ALANY: 1025-27

KÍSÉRLET: AZ ALANY ELOLVASTA "APPENDICITIS" ( VAKBÉLGYULLADÁS) FEJEZETET. AZ ALANY ÁTESETT A BETEGSÉGEN 16 ÉVES KORÁBAN. 3 NAPIG TARTOTTÁK MEGFIGYELÉS ALATT.

EREDMÉNY: AZ ALANY 52 ÓRA ELTELTÉVEL ERŐS HASI FÁJDALOMRA PANASZKODOTT TOVÁBBÁ ROSSZ KÖZÉRZET JELLEMEZTE. ÉLVE BONCOLÁST VÉGEZTEK RAJTA. AZ EBBEN AZ ESETBEN ÉRINTETT TERÜLET PÁR ÁRNYALATTAL PIROSABB LETT A KELLETÉNÉL.

ALANY: 1025-28 (KORÁBBAN KUTATÓ ████ ██████)

KÍSÉRLET: AZ ALANY HOSSZAN TARTÓ KÖHÖGÉST MUTATOTT, NOHA SOHA NEM OLVASOTT BELE SCP-1025-BE. EGY HÉTIG MEGFIGYELÉS ALÁ HELYEZTÉK.

EREDMÉNY: 6 NAPON KERESZTÜL SEMMI. A 7. NAPON 0930 ÓRÁBAN AZ ALANY MAGASSÁGA NÖVEKEDÉST MUTATOTT. MEG KELL JEGYEZNI, HOGY AZ OBJEKTUM RENDELLENES HATÁSOKAT MUTATHAT AZOKON A KUTATÓKON IS, KIK KAPCSOLATBA KERÜLTEK SCP-1025 ÁLDOZATAIVAL, DE A KÖNYVVEL SEMMIKÉPP SEM ÉRINTKEZTEK. AZ ÉLVEBONCOLÁS EGYENLŐRE VÁR.

Megjegyzés: ████ megszökött! Az az őrült barom megszökött valahogy! Annyira ostobák voltunk!

Az alany magasságának növekedése, nem más, mint egy klasszikus tünete SCP-016-nak. Nyilván kényelmetlen volt neki bezárva abba a szobába. Ki gondolta volna, hogy mi fog történni? Volt egy rács a mennyezeten, pár méter magasan és pár centi vékonyan. Ő könnyedén átfért rajta. Nyilván most ő ott lehet fenn, karmokat növeszt és fertőzött vért hány. És ki tudja, még milyen betegség lakozik benne. SCP-008? SCP-742? Oh, Istenem! Mi van ha ő vissza jön megfertőzve SCP-217-tel?

Függelék: 1025-02:

Miután a kapcsolat megszűnt a létesítménnyel, egy helyreállító csapatot küldtek felfedezni a probléma okát. Az egyik ügynök rálelt két kutatóra █████ ████ és ███ ████-ra. Egy lezárt megfigyelő fülkében tartózkodtak Mindketten vegyvédelmi egyenruhát viseltek. Szinte az összes tartalék levegő tartály kifogyott. Az egyik ügynököt  █████ ███-t, a létesítmény légcsatornájában találták, fegyverrel a kezében.Kutató ████ ██████-t a barrakokba bezárva találták, egy kézileg készített lángszóróval, mely aeroszolos tisztítószerből és egy doboz gyufából állt. Később kiderült, hogy ██████ nem a csatornákon mászott keresztül, hogy kijusson a kísérleti kamrából, hanem használta a jelszót, míg a többi személyzet zaklatottságot mutatott. ███████ █████ ügynököt holtan találták, belülről bezárva az ellátmányt tartalmazó szekrényben. Körülötte üres vizes palackok, és élelem csomagok. Az ajtó zsákokból és szigetelő szalagból légmentes lezárást kapott.

SCP-914

Óramű szerkezet

Besorolási osztály: Safe

Speciális elzárási eljárás: SCP-914 helyiségébe csakis azok a személyek léphetnek be, akik előzőleg hivatalos belépési engedélyt kérelmeztek, és erre jóváhagyást kaptak. SCP-914 109-B kutatási cellába van elhelyezve, két személyzeti őr folyamatos felügyelete mellett. Bármely személy, ki belépési jóváhagyást kapott a terembe, csakis egy biztonsági őr jelenlétében léphet be. A tesztelés minden folyamatát rögzíteni kell, majd a szolgálatban lévő őr kíséretében le kell adni. A szabályok nem megfelelő betartása a tesztelés megszűnését eredményezi, és a személy erővel el lesz távolítva a helyszínről. Továbbá fegyelmit von maga után.

FIGYELMEZTETÉS: Biológiai anyag tesztelése nem megengedett. (Lásd: Dokumentum, 109-B:117) Továbbá robbanószerek tesztelése esetén a "rough" beállítás nem ajánlott!

Leírása: SCP-914 egy nagy óramű szerkezet, több tonnás súllyal. Területe 18m². Szerkezete csavarokból, szíjjakból, tárcsákból, fogaskerekekből, rugókból és egyéb óramű szerkezetekből áll. SCP-914 egy hihetetlenül összetett szerkezet, több mint 8 millió mozgó alkatrészt tartalmaz. Anyaga többnyire ón és réz, de fa és egyéb ruhaanyagú részek is megfigyelhetők benne. A megfigyelések nem mutattak semmilyen elektronikus alkatrészt benne, kivétel az indító berendezést a kezelő felület alatt. Oldalán két 3mx2.1mx2.1m fülke helyezkedik el, melyek rézből készült csövekkel csatlakozik a fő testhez. A két fülkén lévő felirat "Intake" (behelyezés), "Output" (kiadás). A kezelési felület egy réz panel, melynek forgatógombjára egy kis nyíl van csatlakoztatva. A panelen válaszható opciók felirata: "rough", "coarse", "1:1", "fine",  "very fine", melyeket a kis nyíllal lehet kiválasztani. A forgatógomb alatt egy nagy kulcs van, melyet elfordítva, működésbe hozza a szerkezetet.

Amikor az "Intake" feliratú fülkébe egy tárgyat helyeznek, az ajtók bezárulnak egy csengő hang kíséretében. Ha a forgatógombot bármely helyzetbe tekerjük, majd a kulcsot elforgatjuk, SCP-914 elkezdi megmunkálni az objektumot. Semmilyen energia veszteségre nem kerül sor, SCP-914 pedig nem mutat működési folyamatot, míg az "Output" fülke ajtaja ki nem nyílik. A megfigyelések nem hoztak eredményt az SCP-914-be helyezett tárgyak megmunkálási folyamatával kapcsolatban. A procedúra 5-10 percig tart hat el, a tárgya nagyságától függően.

Kiegészítés: 5/14 Dr. █████ Test Log

Behelyezés: 1 kg acél (beállítás: "rough")

Kiadás: Egy halom különböző méretű acéldarab, mintha lézerrel vágták volna fel őket.

Behelyezés: 1 kg acél (beállítás: "1:1")

Kiadás: 1 kg mennyiségű acél csavarok

Behelyezés: 1 kg acél (beállítás "fine")

Kiadás: 1 kg kárpitos szeg

Behelyezés: 1 kg acél (beállítás: "very fine")

Kiadás: Több anyagú gáz szabadul ki, eredménye 1 gramm ismeretlen fém. Ellenáll 50 000 foknak. Lehetetlen hajlítani, vagy eltörni bármilyen erőbehatással. Majdnem tökéletes (1.6x10-75 ρ) elektromos vezető.

Behelyezés: 1 karóra, Dr. █████ tulajdona (beállítás:"coarse")

Kiadás: 1 teljesen szétszerelt karóra

Behelyezés: 1 mobiltelefon, ███████ tulajdona (beállítás "1:1")

Kiadás: 1 teljesen különböző márkájú és típusú mobiltelefon

Behelyezés: 1 Colt Python szabványú revolver (beállítás: "very fine")

Kiadás: [ELTÁVOLÍTOTT TARTALOM] Az előzőekben említett ████████████ teljesen szétesett. Az objektum erős gamma hullámot bocsátott ki.

Behelyezés: 1 fehér egér (beállítás: "1:1")

Kiadás: 1 barna egér

Behelyezés: 1 csimpánz (beállítás: "fine")

Kiadás: [ELTÁVOLÍTOTT TARTALOM]

Behelyezés: 1 csimpánz (beállítás: "rough")

Kiadás: Egy erősen sérült holttest, vágások és aprítás jeleivel. Erős hőt bocsát ki magából.

Dokumentum, 109-B:117

Dr. ███ és Dr. ███████ Test Log

Behelyezés: Alany, D-186, Kaukázusi férfi, 42 éves, 108 kg, 185 cm magas. (beállítás:"1:1")

Kiadás: Egy hispániai származású férfi, 42 éves, 100 kg, 188 cm, az alany zavartan viselkedett. Megtámadta a biztonsági személyzetet. Az alany kivégzésére került sor.

Behelyezés: Alany, D-187, kaukázusi férfi, 28 éves, 63 kg, 173 cm magas. (beállítás: "very fine")

Kiadás: [ELTÁVOLÍTOTT TARTALOM] Az alany megszökött a tesztkamrából, megölt 8 biztonsági őrt, valamint Dr. ███ és Dr. ███████. Az alany zárlatot kezdeményezett, továbbá meghibásodást okozott 3 SCP elzárási területen, szökési kísérlete alatt. Az alany súlyos sérüléseket és részleges memóriazavart okozott a bevont Speciális Reagáló Csoport tagjain és korrozív kárt a vízvezetéken. Néhány órával később a teszt alany feloldódott, kékes hamu maradékát hagyva és megvakítva a környező kutató személyzetet.

A biológiai tesztelés SCP-914-el megszüntetve!

Megjegyzés: "Mivel SCP-914-ben tesztelhető dolgok elég széles választékot adnak, minden segítség elkelne. Dr. Gears elrendelte, hogy minden kutató hozzáférhet SCP-914-hez, egy nem biológiai eredetű teszteléshez. A vizsgálatot egy 3-as szintű kutatónak kell felügyelnie. A vizsgálat folyamatát rögzíteni kell. Biológiai kísérletek csakis 05-ös parancsával engedélyezhetőek. Ha szeretnél kísérletezni bármivel, ami nem élő, bátran segíts nekünk az adatgyűjtésben". - Dr. █████

Gateway of the mind

1983-ban egy fiatal tudós csoport elvégzett egy radikális kísérletet, amely nem volt nyilvánosságra hozva. Azt állították, hogy egy ember, aki nem észlel semmit a külvilágból képes lesz arra, hogy érezze Isten jelenlétét. Hittek abban, hogy öt érzék irányít minket és nélkülük az ember kommunikálni tud Istennel a gondolaton keresztül. Egy középkorú ember, aki azt állította, hogy úgy sincs értelme többet élni, volt az egyetlen önkéntes, aki bevállalta, hogy ő legyen a kísérleti objektum. Ahhoz hogy megvonják az összes érzékszerveitől, néhány műtétet kellet végrehajtaniuk melyben mind az öt érzékszervét elvágták az agyától. Így hát nem látott nem hallott nem tudott szavakat érzékelni és nem érzett semmit. Semmi lehetősége nem volt, hogy kommunikáljon a külvilággal. Gondolataival egyedül maradt. A tudósok nyomon követték, hogy hogyan beszél mindenféle zagyvaságokat a lelki állapotáról. Négy nap után a férfi közölte, hogy érthetetlen halk hangokat hall a fejében. A tudósok viszont azt állapították, hogy ez csak egy pszichologis és kevés figyelmet fordítottak rá. Két nappal később a férfi sírt, mert hallotta a halott feleségét beszélni hozzá. Ami még elképesztőbb volt az az, hogy tudott kommunikálni vele. A tudósok kíváncsiak voltak, de nem hittek neki addig, amíg el nem kezdte megnevezni az ők halott rokonaik nevét. Olyan információt közölt velük, amit csak a halott rokonaik tudhattak. Ezek után sokan lemondtak a kísérletről. Egy hét beszélgetés után a halottakkal az objektum szomorúvá vált mondva hogy a hangok nyomasztóak voltak. Minden pillanatban egy csomó hang bombázta. Gyakran a férfi nekilökte magát a falnak próbálva a fájdalom érzését előhúzni. Könyörgött a tudósoknak hogy adjanak neki nyugtatót így tudott menekülni a hangoktól álmában. Ez a taktika három napig tartott, amíg nem kezdett el súlyos rémálmokat látni. Az objektum azt ismételte, hogy tudja látni és hallani az áldozatokat. Egy nappal később a férfi elkezdett ordítani a szemeivel próbálva valamit érzékelni a világból. Az objektum most azt állította, hogy a halottak hangjai ijesztőek és ellenségesek voltak. Volt olyan hogy öt órán keresztül csak ezt kiabálta: nincs paradicsom, nincs megbocsátás! Aztán azért könyörgött, hogy öljék meg. De a tudósok azt állították, hogy már közel volt a kapcsolathoz. Még egy nap múlva az objektum már nem tudott össze függő mondatott kimondani. Veszettül nézett ki és elkezdett húsdarabokat leharapni a kezéről. A tudósok berohantak a kísérleti szobába és az asztalhoz kötözték, hogy ne legyen öngyilkos. Pár óra múlva nem próbálkozott többé kiszabadulni. Most már csak sikoltozott. Elkezdte bámulni a menyezettet és könnycseppek folytak lefelé az arcán. A végén megfordította a fejét és a vakságának ellenére fókuszált szemkontaktust folytatott az egyik tudóssal. Ezt suttogta: "Beszéltem Istennel... és ő elhagyott minket..." Abban a pillanatban életjelei megszűntek. Nem tudták megállapítani a halál okát.

Russian Sleep Experiment

A késő '40-es években öt hadifoglyon ki akarták próbálni, hogy mi lesz, ha az ember nem alszik hosszú időn keresztül. Lezárt kamrában kezdték, légmonitorozó eszközök között, mert a gáz, amivel ébren tartották őket, nagy koncentrációba toxikus, mérgező volt. Mindezt figyelték rejtett kamerákkal, mikrofonokkal, és néhány ötvenforintos nagyságú, tíz centi vastag ablakú kémlelőnyílással. A kamrát, ahová betették őket, telirakták könyvekkel, újságokkal, és betettek öt priccset is, de ágynemű, és matrac nélkül. El is felejtettem mondani, politikai hadifoglyok voltak. Minden fasza volt az első öt napban, a résztvevő foglyok azt hitték, hogy ha harminc napig nem alszanak, elengedik őket. Természetesen hazudtak nekik, de ezen már meg se lepődjön senki, a háború mocskos biznisz.

A társalgásukat felvéve, visszahallgatva érdekes fordulatot vettek az események. Egyre sötétebb hangnemben, tónusban beszéltek, egyre traumatikusabb eseményekről, amik velük történtek. Öt nap után a körülmények megromlottak. Paranoiásak lettek, nem beszéltek egymáshoz, ehelyett a "rejtett" mikrofonokba, és kémlelőnyílásokba suttogtak, abban a hitben, hogy kiengedik őket, ha elmondják életüket. Először a tudósok azt hitték, hogy ez a gáz hatása... 9 nap után az első elkezdett ordítani. Fel-alá rohangált a kamrában, és üvöltött, ahogy a torkán kifért. 3 órán keresztül. Utána még próbált üvölteni, de nem ment neki, helyette csak vinnyogott. A tudósok megállapították, hogy szó szerint eltépte a hangszalagjait. De a legfurcsább ebben a társai reakciója volt... Illetve éppen az, hogy nem reagáltak rá. Végig folytatták a suttogást a mikrofonokba. Egészen addig, míg a második is elkezdett üvölteni. A három, nem üvöltő fogoly széttépte a könyveket, oldalt oldal után, majd a saját ürülékükkel bekenve ráragasztották a kémlelőnyílásokra. Az üvöltés abbamaradt. Ahogyan a suttogás is a mikrofonokba. Még 3 nap eltelt. A tudósok óránként csekkolták a mikrofonokat, hogy működnek-e még, tekintve, hogy nem jött semmi zaj tőlük. Egy szó se, egy hang se. Az oxigénfogyasztás viszont azt mutatta, hogy mind az öt alany életben van még.

A 14. nap reggelén úgy döntöttek a projectvezetők, hogy megpróbálnak kapcsolatot teremteni az adóvevővel, ami a kamrában van, azt remélve, hogy kapnak választ, mert attól féltek, hogy vagy halottak az alanyok, vagy nagyon közel vannak hozzá. Bejelentették: "- A kamrát kinyitjuk, hogy leteszteljük a mikrofonokat. Lépjenek hátrébb, és feküdjenek a földre, vagy az ágyaikra. Aki megmozdul, lelőjük. Ha mindenki engedelmeskedik, akkor egyikük szabadon lesz engedve." Nagyon meglepődtek, mert a válasz tényleg őrült volt. Egy nyugodt hang bejelentette nekik a mikrofonba: "- Nem akarunk többé szabadok lenni." Izgalom lett úrrá a kutatókon, és a militarista csoport vezetőjén, aki pénzelte a kutatást. Mivel nem jött több válasz az adóvevőn keresztül, úgy döntöttek, kinyitják a kamrát a 15. napon éjfélkor. A kamrából ki lett ürítve a stimuláns gáz, és helyette friss levegőt engedtek be. Amint ez megtörtént, azonnal könyörgés jött a raboktól, hogy engedjék vissza a gázt. A kamra kinyílt, és tökös orosz katonák léptek be, hogy ellenőrizzék a foglyokat. A bentlakók elkezdtek üvölteni, hangosabban, mint valaha, ahogyan a ruszkik is. Az ötből négyen voltak életben, bár ezt a fázist senki nem nevezné életnek... Az élelemadagból már öt napja nem fogyott, érintetlenül állt ott. Húscafatok voltak a kamra közepén lévő lefolyóba tömve a halott ötödiknek a mellkasából, és hasából. Tíz centi víz állt a padlón, mivel a húscafatok elzárták a lefolyót... illetve tíz centi vér, ami az életét jelentette a halott társuknak. A négy 'túlélőnek' viszont hatalmas darab izmok, és bőr volt letépve a testéről. A húson lévő tépésnyomok, és az ujjaik végén lévő sebek, kopások bizonyították, hogy kézzel tépkedték le magukról a darabokat, nem pedig egymásról foggal, ahogy azt korábban hitték. A nem életfontosságú szerveik ki voltak tépkedve. Mind a négynél. Ahogyan a bordákat körülvevő izmok is, ezáltal szabadon hagyva, és láttatni engedve az összes mellkasban, és hasban lévő belső szervett. A vérerek, és belek nem voltak kitépkedve, még kapcsolatban voltak a testtel, 'csak' ki lettek tépve. Az emésztőrendszer látszott, ahogyan működött, és a saját húscafatjaikat emésztette. A katonák nagy része orosz speciális osztagos volt, mégis visszautasították, hogy bemenjenek a kamrába és kihozzák az alanyokat. Azok pedig közben konstans üvöltöttek, hogy kapcsolják vissza a gázt, ne hagyják, hogy elaludjanak. Mindenki meglepetésére, amikor ki akarták vinni őket, heves csatába kezdtek az őrökkel, hogy ne kerüljenek ki onnét. Egy katona meghalt, mert kitépték a torkát. Egy másik pedig halálosan megsebesült, mert letépték a nemi szerveit, és átszakítottak egy ütőeret a combjában. Ketten haltak meg csak, ha nem számoljuk azt az öt embert, aki öngyilkos lett amiatt, amit átélt. Ráadásul egy alanynak a négy közül betört a homloka. Nem valami kis horpadással, hanem úgy, hogy hiányzott belőle egy hatalmas darab. Minimum kéttenyérnyi. Az orvosi csapat megpróbálta leszedálni, az emberre hatásos adag morfium tízszeresét kapta meg, hogy nyugodjon le, de még mindig sarokba szorított állatként küzdött, eltörve egy orvos bordáit, és kezét. A szíve látszott, hogy vert, két perccel azután is, hogy több volt a levegő az ereiben, mint a vér. Miután a szíve megállt, még három percig üvöltött (?), hogy MÉG, MÉG, MÉG. A másik három életben maradtat nagyon erősen lekötözték. Amelyik kettőnek még működtek a hangszálai, könyörögtek, hogy kapcsolják vissza a gázt, hogy ébren kelljen maradniuk. A legjobban megsebesültet azonnal elvitték a sürgősségi operálószobába a szedálás után. A felkészítő folyamat alatt, ami összefércelte volna egy kicsit a testet, hogy vissza lehessen tenni a belső szerveit, hevesen elkezdett küzdeni. Arra a nyugtató anyagra, amit akkor kapott, immunis volt. Addig harcolt, amíg nem kapott a szeretett gázából. Az egyik kezét sikerült kitépnie egy tíz centi vastag bőr karpánt alól, amit még tartott egy 90 kilós katona. Még egy kicsi gázt adagoltak neki, majd a szemhéja fennakadt, visszarogyott az ágyra, mert megállt a szíve. A boncolási vizsgálatok kimutatták, hogy a vérében 3x annyi oxigén volt, mint amennyi a normális mennyiség. A csontvázához még hozzákapcsolt izmok nagyon rossz állapotban voltak, és 9 csontja volt eltörve. A második túlélő volt az első alany, amelyik üvölteni kezdett. Mivel tönkre voltak menve a hangszálai, csak heves fej-, és kézmozdulatokkal jelezte, hogy nem kér a gázból, amíg operálják. Nem is reagált hat órán keresztül, míg visszahelyezték a belső szerveit, és befércelték a maradék bőrével. A fősebész azt mondta, hogy lehetséges, hogy túléli az egészet. Egy horrorban lévő nővér azt mondta, hogy amikor az alanyéval találkozott a tekintete, az mosolygott. Mikor a műtét befejeződött, a férfi hevesen gesztikulált, amivel kivívta a figyelmét a főorvosnak, aki ennél fogva adott neki egy ceruzát és egy papírt, hogy írja le, hogy mit akar. Le is írta. Egyszerű üzenet volt. "Vagdaljatok még össze" - állt a papíron. A maradék kettő is ugyanezt az ellátást kapta, és őket csak lebénították a műtét időtartamára, mert nem lehetett úgy operálni, hogy vég nélkül nevettek.

Amikor véget ért az operáció, és magukhoz tértek, az egyik orvos megkérdezte őket, hogy miért tépték ki a darabjaikat, miért ölték meg társukat, és miért akarják a gázt. A válasz nem volt túlbonyolított. "Ébren kell maradnom"- mondta az egyik. Mind a három alanyt visszahelyezték a kamrába. Kettő még alvás közben meghalt. A harmadik életben volt, ki akart törni. A vezető úgy döntött, hogy be kell zárni a három kutatót és az alanyt. Azaz meg kell halnia. Az egyik kutató fedezte a többieket, míg azok menekültek. Kihúzta a pisztolyát és lelőtte először is a vezetőt. Majd ráfogta a fegyvert az utolsó alanyra. Miközben a többiek kintről figyelték, az ráüvöltött: "Mi vagy te?! Tudnom kell!" A válasz meglepő volt. Az alany felnézett, és mosolygott. "Ilyen gyorsan elfelejtetted? Én vagyok te. A benned lévő őrület, ami minden másodpercben szabad akar lenni, animálisan kitörni. Én vagyok te, a benned lévő őrület, ami elől elbújsz az ágyadban. Én vagyok az, amit leszedálsz, eltűntetsz, amíg a nokturnális Mennybe süllyedsz, amit alvásnak hívsz." A kutató megállt egy pillanatra. Majd az alany szívére célzott, és lőtt. Miközben az AKG, ami hozzá volt csatlakoztatva kisimult, ezt suttogta: "Olyan... közel... a szabadsághoz..."