Ed, Edd és Eddy: Az elveszett epizód

Bizonyára jól tudod, hogy a népszerű rajzfilmsorozat az ”Ed, Edd és Eddy” már egy jó ideje adáson van. Bár 2003. október 7.-e és 21.-e között véletlenül leadtak egy részt egy héttel a tervezett időpont előtt.
Néhányan az irodából azt állítják, hogy a főíró influenzás lett és ahelyett, hogy folytatták volna a 34. részt, le kellett volna adniuk az 1. részt. Kora reggel 5 órakor keleten az emberek arról nyilatkoztak, hogy egy zavaró új epizódot adott le a Cartoon Network – néhány gyerek sajnos látta is.
Látszólag nem a legjobb minőségű volt a rész. Az animáció szaggatott volt, a hang pedig halk és érthetetlen. Egyre több bejelentés érkezett. Mintha egy ócska VHS kazettát adtak volna le. A látványt úgy jellemezték, hogy „rettenetesen sötét, nyomasztó és sose változott a háttér vagy a környezet; ködös kinézete volt.”
A szereplők is furcsán viselkedtek. Nem a szokásos bugyuta, szerencsétlen, ötletes személyiségüket mutatták, hanem a nézők szerint zavarodottak voltak, indokolatlanul gyűlöletet mutattak egymás felé és folyamatosan zokogtak. A főszereplő selypített – senki se tudja miért, szexuális kifejezéseket használt és ez csak tovább fokozta a nézők nyugtalanságát.
Én is a nézők között voltam.
Az epizód úgy kezdődött, hogy Eddy és Ed az utcán sétáltak. Feltűnt, hogy Edd nincs velük. Az animáció oldalasan volt megrajzolva, és mindkettejük a néző felé haladt. Eddy mérgesen nézett, mint amikor valami rosszul sül el, vörös volt a szeme. Ed teljesen kétségbeesetten nézett s Eddy mögött zokogott, könnyek hullottak a szemeiből – oldalirányba bámult.
Sapi a sorozat antagonistája Ed-ékkel szemben biciklizett, feléjük vette az irányt. A kép homályos lett és halk sírás hallatszódott mielőtt Sapi nekiment Eddy-nek – sose történt meg mivel a képernyő elfeketedett.
Aztán visszatért a kép és Sapi megint Eddy felé biciklizett – ennél a jelenetnél nagyon homályos volt a kép, csak annyit vettem ki, hogy egy zöld folt egy sárga felé közelít. Megint hallatszódott a sírás ezúttal olyan hangja volt, mint egy törött mikrofonnak, majd ezután hangos statikus zörej hallatszódott, elnyomta a sírás hangját.
Ezután pedig egy olyan jelenet következett, amiben Dupla D Eddy ágyán feküdt. Felugrottam és remegtem, de talán csak a hirtelen jelent váltás miatt. Felébredt és felkelt az ágyból, nagyon furcsán mozgott a kerek szobában, csak a léptei hallatszódtak. Tisztán hallható volt a léptek hangja, ahogy felülnézettből mutatták, hogy a szobában járkál.
Nem voltak ajtók.
Edd elkezdett vakaródzni (olyan hangja volt, mint egy halászó macskának) egyre gyorsabban járkált a szobában, amint a kép elkezdett homályossá válni. A szoba lila színe elnyelte a narancssárga foltot.
Hirtelen ráközelítettek Eddy ajtajára, hosszú ideig nyugtalanító csend honolt – legalább két percnyi teljes csend és egy ajtó.
Aztán Jakit és Sárit mutatták egy orvosi rendelőben (valószínűleg fogászat lehetett), Jakit egy lelógó lámpával világították meg, nagyon hangosan sírt, Sári próbálta megvigasztalni. „Fáj, Sári… nagyon fáj…” Hirtelen kivágódott az ajtó és egy új szereplő bukkant fel, egy fogorvos. Az arcát nem mutatták, mert nagyon magas volt. Sárit kitessékelték a helyiségből s megint Jakit mutatták. Szétszedték a fogszabályzóját, az elülső drótot felhajlították, nagyon erősen megcsavarták az ajkainál. Az ínyéből vér csordult ki és a fogai hiányoztak. A legijesztőbb rész az volt, hogy elvesztette a karjait és a lábait is és előzetesen megbénulva ült. Majdnem sírva fakadtam, amikor levontam a következtetést, hogy a többiek összeverték és tönkretették a fogszabályzóját. Az összevert arcát mutatták néhány másodpercig, még mindig teljes csönd.
Reklámok jelentek meg.
Majd ezután megláttuk Rudit nagyon szőrösen, ahogy tehenet fej egy sötét fészerben. Egyre sötétebb lett a kép, majd végleg elfeketedett.
Szöszi egy újságot olvas a kanapén. A képminősége most tökéletes.
Eddy most egyedül van, Ed nincs vele. Most még rosszabb a kép minősége, mint eddig, még mindig sétál, a nap megvilágítja és úgy tűnik, hogy mosolyog aztán elkezd futni. Megint az ajtót mutatják és Eddy szemszögéből azt látjuk, hogy a kilincshez nyúl és kinyitja. A ház szép és világos, de nagyon hamis hegedűszó hallatszódik – az egyetlen hang, ahogy belép a házba. Eddy kinyitja a szobaajtaját is.
Köbjanit látjuk meg kimászni Szöszi kanapéja alól négykézláb majd előbújik Szöszi mögött. Felnevettem, mert nem rajzoltak neki szemet és úgy nézett ki, mint egy vakond. Hirtelen abbahagytam a nevetést, amint elkezdte megenni Szöszi fejét, rajzfilmbe illő volt, de valahogy mégsem. Köbjani és Szöszi egy pillanat elejéig így maradtak, majd Szöszi elkezdte rugdosni Köbjanit. Köbjani lefogta, míg Szöszi belefáradt. Aztán ráközelítettek a fejére és nagyon pici, emberi szemek lettek láthatók.
Dupla D a földön feküdt Eddy szobájában, nem mozdult meg. A kép Eddy házát mutatta az epizód végén (körülbelül 3 percig) aztán elindul valamilyen műsor.

Caillou: Az elveszett epizód

Üdv, Oliver vagyok. Tudod, a négy éves unokatestvérem (akit Daniel-nek hívnak) NAGY rajongója a Caillou-nak. Mindig, amikor ez megy a szemei szinte rátapadnak a tévére. Amikor megtudtam, hogy karácsonykor találkozni fogunk, izgalomba jöttem. Gondoltam egy Caillou DVD tökéletes ajándék lenne.
Ezután már nem szerette annyira a Caillou-t. A Pokemon-t, a Shima Shima Tora no Shimajiro-t és a Dragon Ball Z-t kezdte el nézni.
Elérkezett a szenteste s Daniel már megkapta az ajándékait. Többnyire játékokat kapott.
Aznap este a szüleim elmentek a városba. Csak én és Daniel maradtunk otthon. Majdnem elfeledkeztem az ajándékáról, szóval megnéztem az eBay-en a Caillou DVD-ket.
A harmadik oldal legalján találtam egy DVD-t, aminek az volt a neve, hogy „caILLou: aZ elveSzeTT epIZóD”. Halványan írták rá egy golyóstollal, a DVD-nek nem volt borítója és olyan mintha megégették volna. A legjobb dolog az volt benne, hogy csak 40 centbe került! Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, szóval megvettem.
A DVD-t 45 perc alatt kiszállították. „Gyorsabban ideért, mint gondoltam!” Mondtam magamban.
Felmentem az emeletre Daniel-el és betettem a DVD-t a lejátszóba. Egy menü jelent meg és az „Epizód Kiválasztása”-ra mentem. Csak 5 epizód volt, szóval az elsőt indítottam el. Kimentem a szobából, nyugodtan nézheti a DVD-t, míg én megvacsorázok.
Amikor a nagy sajtos pizzát ettem, a fények pislákoltak majd elment az áram egy percre. „Ki volt ez?” Kérdeztem magamban. „Hát, múlt héten hóvihar volt.”
Amikor a sült krumplit ettem. Daniel berohant a konyhába s fal fehér volt az arca.
„Oliver!” Nyögte.
„Jól vagy?” Megkérdeztem aggódva. Megérintettem a homlokát és mintha lázas lenne.
„Miért ölte meg Caillou a szüleit?!?” Megállt bennem az ütőér, ahogy ezt kimondta.
„Biztos vagyok benne, hogy Caillou nem ölte meg a szüleit. Valószínűleg csak képzelted.” Próbáltam megnyugtatni.
„Pihenj le és adok gyógyszert!” Mondtam, mihelyt átmentünk a nappaliba.
Miután ágyba dugtam, TV-t néztem a szobámban. 25 perccel később kíváncsi lettem, hogy vajon mit látott. Szóval felmentem az emeletre, betettem a DVD-t és elindítottam.
Kiválasztottam az „Epizód Kiválasztása” opciót és megpróbáltam mindegyiket elindítani. De csak az 1. epizód indult el.
Bár vissza tudnék utazni a múltba és soha nem rendeltem volna meg ezt a DVD-t!
A főcím zene visszafelé játszódott és eltorzították. A kép kicsit homályos volt, de azért ki tudtam venni pár jelenetet.
Az epizódnak azt volt a címe, hogy „666. Epizód”. Caillou arckifejezése komor volt, és a rész úgy kezdődött, hogy Caillou szülei egy élelmiszerboltból jönnek ki.
„Hol van az a játék, amit akartam?” Kérdezte Calliou, mialatt a bevásárlótáskákat nézte.
„Sajnálom, Caillou!” Mondta az édesapja. „De nem árultak olyat.”
Ezután Caillou elkezdett sírni. De nem olyan volt a sírása, mint általában, hanem igazi emberi sírás hallatszódott, mintha a szinkronszínész igazából sírna.
„UTÁLLAK TITEKET TI ROHADÉKOK! REMÉLEM, PORRÁ LESZ A TESTETEK, AMIKOR MEGDÖGLÖTÖK ÉS AZTÁN MEGÖLÖK MINDEN *****, MINDEN ROHADT ISTENVERTE ZSIDÓT, MINDEN ARAB SZEMETET, MINDEN MUSZLIM MOCSKOT, MINDEN ROHADT HISPÁNIAI SZEMÉTLÁDÁT ÉS MINDEN ÁZSIAI BARMOT ÉS EZZEL KIELÉGÍTEM ADOLF HITLERT! ÉLJEN HITLER ÉS A FEHÉREK EREJE!!!” Kiáltotta Caillou. Nahát, soha sem hallottam még tőle ilyen durva szavakat. Kirázott tőle a hideg.
„CAILLOU! EZ RASSZIZMUS!!!” Kiáltotta az édesanyja. „ÉS NE KÁROMKODJ EBBEN A HÁZBAN FIATALÚR! KIHÍVOM A RENDŐRSÉGET, TE KIS RASSZISTA PATKÁNY!!! MEGÉRTETTED?!” Az ordibálás nagyon hangos volt, le kellett halkítanom a hangerőt. Legalább Daniel nem ébredt fel.
Innentől kezdtek a dolgok ijesztővé válni. Caillou lehunyta a szemét körülbelül 10 másodpercig, majd kinyitotta, véresek voltak a szemei, a háttérben a hírhedt DUN DUN DUN hang hallatszódott. Caillou megragadta az édesanyját a nyakánál és a falhoz vágta. Aztán elővett egy konyhakést s lassan az édesanyja felé közeledett. Megrémültem és gyorsan megnyomtam a kikapcsoló gombot.
Amikor megpróbáltam kikapcsolni a TV-t, Caillou egyenesen felém nézett és sátáni hangon ezt mondta:
„Segíteni fogsz nekem, ha tetszik, ha nem!”
Felnevettem. Azt hittem áttöri a negyedik falat.
„NE RÖHÖGJ!”
„Most már érted Oliver?”
Elállt a lélegzetem. „Honnan tudja a nevem?” Gondoltam.
„Mindjárt más.” Mondta Caillou.
Libabőrös lettem, izzadtam, zakatolt a szívem és remegtem. Néztem továbbra is.
Caillou beledöfte a kést az édesanyja hasába s igazi vér fröcskölt szét a képernyőn. Utána Caillou szétnyitotta a hasát és megette az ÖSSZES belső szervet, míg Caillou édesanyja sikított.
„TE VAGY A KÖVETKEZŐ, KÖCSÖG!!!!!” Caillou rámutatott az édesapjára.
Caillou beledöfte édesapja szemébe a kést, széthasította a nyakát, beleharapott s a vér elárasztotta az egész konyhát. A barátja Leo nagyon mérgesen nézett Caillou-ra, bejött s elmesélte Rosie-nak és Gilbert-nek, hogy Caillou egy szörnyeteg és kihívja a rendőrséget, hogy tartóztassák le. Kiáltotta, hogy „Rosie és Gilbert Caillou egy szörny! Hallotok engem?! Egy szörnyeteg! Utálom!! Kihívom a rendőrséget, hogy tartóztassák le azt a hátba döfős kis szörnyet!” Caillou megragadott egy pisztolyt és belelőtt Leo mellkasába, azonnal meghalt miután kihívta a rendőrséget. Caillou aztán lelőtte Rosie-t és Gilbert-et is.
Ezt követően Caillou mindent elpusztított a városban, embereket gyújtott fel, Grand Theft Auto stílusban. Majd egy szöveg jelent meg „6 órával később” mint a Spongyabob epizódokban, az volt benne a furcsa, hogy ugyanaz a francia narrátor mondta be, mint a Spongyabob részekben. Miután elpusztította a városát, több száz embert mészárolt le a nézőhöz fordult és így szólt:
„Pár másodperc múlva semmit sem fogsz látni, csak a sötétséget, az életed korom fekete lesz. Rohadt hülye voltál, hogy megnézted ezt az epizódot, te buzi köcsög! Éljen Hitler!” Aztán a fejéhez emelt egy pisztolyt és főbe lőtte magát. A holttestét mutatták és azt írták ki, hogy „Kárba veszett!”.
Ezután megjelent a stáblista, de úgy nézett ki, mintha egy óvodás írta volna. Mintha egy piros Crayola zsírkrétával írták volna meg.
Meghallottam Caillou hangját. „Kialudt a fény, zsidó!”
A TV lefagyott, a fények pislákoltak, körülbelül 2 percig nem volt áram.
Amikor elment az áram teljesen megrémültem. Libabőrös lettem, leizzadtam, remegtem és a fogaimat csattogtattam. Bekacsoltam a laptopomat és bejelentkeztem a Gmail fiókomba.
Írtam egy email-t Helene Desputeaux-nak, aki az eredeti Caillou könyveket írta Quebec-ben majd készítettek belőle egy rajzfilmsorozatot, ma már mind hallottunk erről a zavaró epizódról. Karácsony másnapján válaszolt a levelemre.
„Először is hogy a fenébe találtad meg? Soha soha soha soha soha nem akartam arra a régi szégyenre visszagondolni. Kérlek ne mondd el senkinek, ezt az epizódot egy neonáci gyilkos készítette, aki Edward Gonzalez-nek hívtak. Edward egy barátságos férfi volt, mindenki felé udvariasan viselkedett. 2001-ben munkát kapott a Teletoon Studios-nál, de 2004-ben kirúgták. Kedves volt, elégedett volt a munkahelyével.
De 2002-ben édesanyja és édesapja életét vesztette két ellenséges afro-amerikai csapat lövöldözése közben, a Blood és a Crip Kaliforniában vakációztak, amitől mély depresszióba süllyedt. Morbid ötletekkel állt elő, mint például ez az epizód és elkezdte olvasni a Mein Kampf-ot és antiszemita lett. Még a Caillou szinkronszínészét is rákényszerítette, hogy zokogjon. Szerencsére sose adták le ezt az epizódot, mert a Teletoon rájött, hogy milyen erőszakos jeleneteket rögzít. Kirúgták miután elkészítette ezt a részt, a videó kazettát meg elásták valahol Kanada egyik erdejében. De a kanadai kormány megsemmisítette.
Egy mexikói-skót sorozatgyilkos, terrorista, antiszemita, és neonáci volt, aki 185 embert ölt meg, 380 nőt és kislányt erőszakolt meg, 38 terrormerényletet vitt véghez bombákat, fegyvereket használt Dél-Koreában, Kínában és Japánban s közel 2800 ember vesztette életét és több ezren súlyosan megsérültek. Gyakran tett holttesteket a hűtőjébe. Összesen 385 afro-amerikai turistát és 700 zsidót mészárolt le az Egyesült Királyságban, Írországban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Oroszországban, Olaszországban, Svédországban, Dániában, Lengyelországban, Skóciában, Görögországban és Belgiumban.
Nem csak gyilkolt, hanem elrabolt embereket és betört mások otthonába is. Terrorcselekmények és drogkereskedelem Mexikóban és Dél-Amerikában, majd az FBI felvette a legkörözöttebb bűnözők listájára. Hátrahagyott egy öngyilkos üzenetet, amikor rájött, hogy a zsaruk és a katonaság a nyomában van. Bay Lake-nél Floridában látták utoljára élve, fegyvert vásárolt 2013 novemberében. Skóciába menekült és a rendőrség holtan találta a saját házában 2014 márciusában. Fejbe lőtte magát azzal a pisztollyal, amit Floridában vásárolt.
Gondolom kíváncsi vagy, hogy az epizód, hogy került rá erre a CD-re? NEM TUDOM, NEM TUDOM! A szívem mélyéről sajnálom, de nem tudom, hogyan kerülhetett rá a CD-re. Elküldöm a kistestvérednek Daniel-nek DVD-n az egész harmadik évadot. Minden jót! Helene Desputeaux”
A TV bekapcsolódott és Caillou azt mondta „ALLAHUAK BAR, a Föld megsemmisült! MI A FASZ?!”

Franklin: Az elveszett epizód

Franklin egy régi rajzfilmsorozat, ami a Nick Jr csatornán ment a 90-es és a korai 2000-es években. Brenda Clark és Paulette Bourgeois régi gyermekkönyvei alapján készült.
Tipikus gyerekműsor volt. Beszélő állatok, jópofa viccek s az epizód végén pedig morális tanulság. Emlékszem, hogy gyerekkoromban állandóan néztem, mindig is szerettem az állatokat, talán ezért is voltam annyira oda érte. Egy napon megutáltam ezeket az ártatlan gyerekműsorokat miután megláttam… azt.
Nem is értem, hogy adhatnak le a tévében valami olyat, ami gonosz és kegyetlen. Korábban is hallottam már ezekről az „Elveszett Epizódokról”.
Lehet, most azt hiszed, hogy ez csak egy kitalált creepypasta történet. De elmondom neked, hogy nem az, ez valóságos.
Nagyon remélem, hogy senki se látta ezt a gonosz, eltorzított gyerekműsort. Még mindig vannak róla rémálmaim. Talán, ha elmesélem közelebb jutok a megoldáshoz, s figyelmeztetlek a Franklin Elveszett Epizódjára.
Azt hiszem a legelejétől kezdem, amikor megláttam ezt a szörnyűséget.
A húgom bébiszitter, egy héten többször is elmegy, általában nem ér haza 6:30 vagy 7:00 előtt. De ha mégis akkor házit kell írnia, mivel nem tud tanulni gyerekfelügyelés közben. Néha a számítógépet is használnia kell hozzá, ami az én szobámban van. Szóval addig a nappaliban tartózkodok, míg ő a házit írja a szobámban. Csak én és a TV vagyunk ott. Általában átlapozom a TV újságot, hogy melyik filmet lenne érdemes megnézni. Minek van ennyi csatorna, ha semmi sincs a TV-ben?
Egy kicsit mérges voltam, mert már ott ültem egy ideje. A húgom egy projecten dolgozott, szóval fogadni mertem volna, hogy legalább még egy órát bent lesz. És igazam volt. Már este 9:30-at mutatott az óra, megkérdeztem, hogy mikor lesz kész. Elég bizonytalan választ kaptam.
„Mindjárt kész.”
„Ja, mindjárt kész a fele!” Gondoltam magamban.
Így visszamentem tévézni. Hirtelen megláttam valamit, ahogy kapcsolgattam a csatornákat. Franklin-t adták.
„Azt hittem abbahagyták ezt a rajzfilmsorozatot.” Gondoltam.
Ez valami különleges rész lehet, hisz miért adnák ilyen későn? Hívjuk nosztalgiának vagy lustaságnak, mert nem vagyok hajlandó végigléptetni az összes csatornán, ezért úgy döntöttem, hogy ezt nézem.
Az epizód a szokásos „Hey it’s Franklin” dallal kezdődött, de elég hamisan hangzott. Ezután a dolgok furává váltak. Az első jelenetben Woodland-et, Franklin, a családja és a barátai otthonát mutatták. Felhős volt a háttér, valószínű esni fog. A kép elsötétült, a szülők, Franklin szülei, Medvéé, Hódé és a többieké kint a szabadban tartózkodtak. Csak Róka úr és Bagoly tanár úr hiányzott. A gyerekek nem voltak jelen kivéve Borzot, Medve húgát és Franklin húgát. Borz, aki általában mankókat használ (mert cerebrális parézise van) most egy tolószékben ült törött karral. Mindenki sírt, nem értettem, hogy miért. Aztán a jelenet hirtelen kivilágosodott, sütött a nap. Egy iskolabusz haladt az úton, majd belülről is mutatták. Franklin, a barátai, Bagoly tanár úr és a buszsofőr Róka úr ült a járműben. Bagoly tanár úr egy múzeumról beszélt, ahova éppen mennek. Mindegyik tanuló nagyon izgatott volt a maga módján. Medve arra volt kíváncsi, hogy mit fognak ott enni. Hód az mondta, hogy mindent tud a helyről. Róka a dinoszaurusz kiállítást szeretné megnézni. És persze Franklint az érdekelte, hogy vajon milyen lesz az egész kirándulás. Hirtelen Róka úr a mellkasához kapott a fájdalomtól, a busz egy kicsit letért az útról, amint levegőért kapkodott. Szívrohama van.
„Papa!” Kiáltotta Róka rémületében.
A többi gyerek félelmében sikítozott. Bagoly tanár úr felállt és a buszsofőrhöz sietett. Róka úr leesett a székről, a busz letért az útról egy meredek domb felé haladtak. Bagoly tanár úr elesett és a fájdalomtól felsírt. Mihelyt felállt, észrevettem, hogy egy ceruza áll ki a szeméből, tán ráesett valaki iskolatáskájára. Medve rémülten bökte meg Franklint, aki megijedt s felállt a helyéről. Franklin elkapta a kormányt s próbálta irányítani a buszt, ami egyre gyorsabban gurult le a dombon. A járműben a gyerekek össze-vissza zötykölődtek. Törött üveg vágta fel a testüket. Csiga kiesett az ablakon, ripityára tört a háza, üvegszilánkok vágták el a torkát. Végül a busz nekicsapódott egy fának a domb alján. Ezután a busz belsejét mutatták. Üvegszilánkok fúródtak mindenki testébe. Néhány másodperc után Borz véresen, tele horzsolásokkal, megsebesülve mászott ki a buszból. Visszanézett, a busz lángokban állt, majd hirtelen felrobbant. A következő jelenetben a szülők és a kistestvérek egy temetőben voltak. Zokogtak az elvesztett családtagok és barátok miatt. Ezután véget ért az epizód. A stáblista helyett egy sírkövetet mutattak, amin ez állt: Nyugodjatok békében Franklin és barátai!

Max és Ruby 0004

Az elmúlt idei karácsonykor, a dolgok egyre mozgalmasabbá váltak. El kellett kezdenem az ajándékvásárlást a családnak. Végeztem a beszerzésükkel, de még a kis unokatestvéremnek kellett vennem valamit. Nem olyan nehéz neki ajándékot választani mivel csak 4 éves. Szereti a Peppa Malac és Én Kicsi Pónim-hoz hasonló dolgokat.

Nagyon szerette, ismétlem, szerette valamilyen okból a Max és Ruby-t. Szóval, amikor úgy döntöttem, hogy nézek neki ajándékot, kitaláltam, hogy valamilyen Max és Ruby DVD tökéletes ajándék lenne ugyanis napi szinten nézte. Habár karácsonykor a legtöbb online vásárolható DVD-t eladják. Megnézegettem az eBay-en is, de rájöttem, hogy nem bízhatok meg benne, nem tudhatom, hogy milyen állapotban lennének a DVD-k. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, amíg meg nem érkezett az a csomag.

Otthon voltam, még mindig egy nyamvadt DVD után kutattam, mígnem hallottam, hogy a postaládámba dobtak valamit. Kivettem mielőtt a kutyám szedné ki s belenéztem a csomagba.

Eléggé rosszul volt becsomagolva, zsírfoltok voltak rajta. Természetesen, mint ahogy bárki is tenné, kinyitottam a küldeményt. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi volt az, ami benne volt.

Egy Max és Ruby DVD volt, de az interneten nem láttam ehhez foghatót. Olyan volt mintha egy kisgyerek rajzolta volna meg a borítót egy filccel. A címe csak ennyi „MAX ÉS RUBY”, egy Max és Ruby-ról készült béna rajzzal illusztrálva. Nem volt rajta név vagy bármi egyéb, csak a hátulján a 4 epizód neve egyszerű címekkel.

1.Epizód_0001

2.Epizód_0002

3.Epizód_0003

4.Epizód_0004

Lejátszottam a DVD-t s meglepődtem, mert a részeknek nagyon jó volt a képminősége és úgy látszott nem is hibás. Mintha egy rendes DVD lenne egy sajátkészítésű borítóval. Azt hittem, hogy csak az epizód kiválasztó képernyő furcsa. A részeknek nem volt címük, mindegyiket csak „MAX ÉS RUBY 1”-nek nevezték, csak a szám változott amint lejjebb mentél a listán. A kiválasztó képernyő simán csak fehér volt, az epizódlista szövegét fekete betűkkel írták és semmi más nem volt.

Elhatároztam, hogy kicserélem a borítót valami szebbre, kinyomtatok egy DVD borítót, amit a Google-n találok és ráírom az epizódokat így rendesen lesznek megcímkézve. Úgy hagytam az epizódlista képernyőjét, mert az magáért beszél.

Eltelt a karácsony s minden jól ment. Odaadtam az unokatestvéremnek a DVD-t és nagyon örült neki, de csak azért, mert még meg se nézte.

Karácsony másnapján a család elment vacsorázni s engem bíztak meg azzal, hogy vigyázzak az unokatestvéremre. Nem zavart, hogy otthon maradtunk. Úgy véltem, ez egy remek alkalom, hogy betegyem neki a DVD-t. Behelyeztem a DVD-t és lejátszottam, mialatt a konyhában voltam s vacsoráztam. Annyit hallottam belőle, hogy már megnézte 1-től 3-ig a részeket. Már majdnem megettem a tésztát, amikor hirtelen meghallottam az unokatestvérem sikolyát a másik szobából. Mindent eldobva, rohantam a nappaliba s láttam, hogy az unokatestvérem a padlón összekuporodva sikít. Ránéztem a TV-re és a szívem a torkomban dobogott.

Az a pillanat volt a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Max és Ruby egymás mellett álltak, teljes sötétségben. De ami olyan félelmetessé tette, az arcuk hiánya volt. Nem volt orruk se szájuk s szemük helyett nagy fekete lyukak voltak. A szín undorító vérvörös volt és a háttér statikussá változott.

A zene helyett a Max és Ruby főcímzenéje játszódott visszafelé, statikus hanggal keveredve.

Ez volt a legijesztőbb dolog, amit valaha láttam s legalább húsz másodpercig volt a képernyőn mielőtt elsötétült és a DVD kikapcsolódott, ami nagyon furcsa volt, mert a DVD lejátszók maguktól nem kapcsolnak ki.

Meg tudtam nyugtatni az unokatestvéremet, mondva neki, hogy ez nem történt meg és csak egy rémálom volt mihelyst elaludt a TV előtt. Bár, én tudtam, hogy ez nagyon is megtörtént.

A szüleim felhívtak s mondták, hogy későn jönnek haza, tehát ez volt a legjobb alkalom, hogy vessek még egy pillantást a DVD-re. Nem mondtam el nekik, ahogy letették a telefont, rögvest megragadtam a DVD-t és lejátszottam a laptopomon. Amint betöltötte, észrevettem, hogy az „Epizód_0004” „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU”-ra változott, amitől kirázott a hideg. Mivel az unokatestvérem aludt felvettem a fülhallgatót szóval így nyugodtan aludhat bármilyen zaj hallása nélkül.

Egy Max és Ruby epizód általában 3 kis történetből áll, de ez a rész csak egyből állt. Elég vidáman indult. Max és Ruby fogócskáztak a kertben, a szüleik a verandáról nézték őket. Aztán valami megváltozott. A hang visszafele játszódott, a szüleik szomorúak voltak. A film szemcséssé vált s minden másodperc elteltével egyre rosszabb lett. Az anyát és az apát mutatták, az apa nagy fájdalommal beszélt.

„Micsoda szégyen!” sóhajtotta.

Utána megszakította egy statikus hang és egy hangos sikoly, amiket két ember fuldokló hangja követett mialatt az anya és az apa egymással motyogtak a háttérben, de lehetetlen volt megérteni őket. A hang nagyon élethű volt, majdnem fizikailag is rosszul lettem.

Aztán a képernyő fehérré vált a másodperc ezredrésze alatt s ezt követően Max és Ruby-t mutatták, ahogy egy sírkőszerűség felett állnak „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU” felirattal belevésve. Nem volt arcuk. Ennél a jelenetnél nem volt hang, statikusság szakította meg. Ezt a képet körülbelül másfél percig mutatták, mielőtt feketévé vált.

Ezután megint megváltozott a jelenet, Max és Ruby, Ruby szobájában ültek miközben egy érthetetlen suttogás egyre csak hangosabb lett. Mindketten folyamatosan zokogtak mialatt egy gyilkosságról szóló videó részleteket játszottak be visszafelé. Az apa kihúzta a kést a nyakából, felvett egy véres fejszét és szétszabdalta az anya holttestét mielőtt visszatért volna az életbe, aztán felment az emeletre. Ennél a résznél a suttogás hangosabb lett, ámde a suttogóhangok többsége elcsendesült, majd végül csak egy hang hallatszódott, egy dühös nő hangja volt, aki sikított „Dögölj meg a pokolban!” teljesen megrémültem.

A jelenet a legundorítóbb és legszomorúbb dologgá vált, amit én valaha is láttam. Max a szobájában ült. Egy széken állt egy akasztókötéllel, ami a plafonról lógott le. A nyaka köré tekerte. A jelenet elhalványult és a statikus hang egyre hangosabb lett. Majdnem folyamatosan szólt, majd Ruby-t mutatták, ahogy az öccse felé sétál.

Ruby felsikított. Az arcát mutatták mihelyst a szék koppanó hangja és ugyanaz a fuldoklás hallatszódott. A képet Ruby arcáról egy jó öt percig mutatták. Ekkor a szemei ugyanolyan üres lyukak voltak. Utána Ruby elkezdett sírni, s mint azelőtt, most sem voltak arcvonásai. A statikus hang elhalkult, a sírásának a hangja viszont felerősödött.

A kép elfeketedett egy hangos statikus hanggal. Amikor visszajött a kép, Ruby egyedül állt a kertben két sírkő mellett. Az egyiken a „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU” felirat állt, a másikon pedig a „NYUGODJ BÉKÉBEN TESTVÉR”. Majd a kamera felé fordult villogó kék pupillával és hozzám beszélt.

„Nos, bárki, aki ezt nézni, az azért teszi, mert még sohasem látta az én és az öcsém epizódjait, szóval egy napon még, te… megfogod… ezt bánni.” Ezután elhalványult a kép.

Rosszul éreztem magam s a hideg is kirázott. Úgy látszott legalább véget ért ez az epizód, Max és Ruby főcímzenéje játszódott lassan, visszafelé. Ki szerettem volna venni a DVD-t mikor hirtelen egy kép jelent meg, ugyanaz, ami a TV-ben is. Volt egy felirat a két nyuszi felett „ A HALÁL AZ EGYETLEN FELSZABADÍTÓNK” Nem volt stáblista vagy bármi más. Egy pár másodpercig mutatták miután a laptopom végül kiadta a DVD-t.

Ott ültem s gondolkodtam, hogy mi történt. Félelmemben, egy ostoba döntést hoztam és összetörtem a DVD-t amennyire csak tudtam mielőtt elmentem. A csatornába dobtam a darabokat.

Szerencsére készítettem néhány képet és elmentettem a laptopomon. A következő néhány nap gyorsan eltelt, semmi szokatlan nem történt. Voltak rémálmaim a DVD-ről, de szerencsére csak ennyi volt az egész. Az unokatestvérem hazajött a család többi tagjával.

Késő este volt, a szüleim elmentek vacsorázni, egyedül hagytak TV-t nézni.

Hallottam, ahogy valaki becsúsztatott egy levelet az ajtó alatt. Ekkor már rég elfelejtettem a DVD-t mivel senkinek sem meséltem róla. Habár mindenre kezdtem emlékezni amint lenéztem az előttem lévő levélre. Ügyetlenül hajtották össze s ez állt benne:

„A halál az egyetlen felszabadítónk.”

Öngyilkos egér

Emlékszik-e valaki az 1930-as Miki Egér történetekre? Azok, amik DVD-re voltak írva pár évvel ezelőtt. Hallottam, hogy volt olyan, ami nem volt kiadva még a legnagyobb Disney fanoknak sem. A forrásokhoz igazodva semmi különös. Egy folytatódós hurok, amelyben Miki Egér sétál el 6 ház előtt két-három percen keresztül. A megszokott cuki kis dallamok helyett a zene nem is hasonlított zenére, hanem inkább egy folyamatos zongorabőgésre másfél percen át mely lassan zajjá vált. Ez nem a vidám öreg Miki volt, akit szeretünk. Miki nem táncolt nem is mosolygott csak sétált, mint ahogy ti vagy én sétálunk. Normális arckifejezéssel. Valamiért a feje billeget jobbra-balra, ahogyan tartotta szomorú arckifejezését. Egy, vagy két évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy amikor fekete lesz a képernyő vége a mesének. Amikor Leonard Maltin nézte ezt a mesét, hogy kiadja DVD-re úgy döntött, hogy ez túlságosan rövid, hogy DVD-re kerüljön. Viszont akart magának egy digitális másolatot készíteni ebből ahhoz igazodva, hogy ez a Disney alkotása. Amikor készen volt a digitális másolat és fenn volt nála a gépen megnézte figyelmesebben, és észrevett valamit. Kilenc perc és négy másodperc hosszú volt. Ez az, amit az egyik forrásom küldött nekem e-mailben. Ő egyik ismerőse Mr. Martinnak. Miután feketévé vált úgy maradt hatodik percig majd visszatért Miki egér sétálása. A hang most más volt. Egy moraj volt. Ez egy sírásra hasonlított. Ahogyan a hang egyre megkülönböztethetetlenebbé és hangosabbá vált a kép elkezdett furcsává válni. A járda elkezdett olyan irányokba mozogni, amelyeken lehetetlennek tűntek Miki fizikai szempontjából. Az egér szomorú arca lassan egy önelégült mosollyá változott. A hetedik percben a moraj egy vérfagyasztó sikolyba tért át. Az a fajta sikoly, amelyet szinte fáj hallani és a kép továbbra homályosodott. Olyan színek voltak, amelyek nem voltak lehetségesek arra az időkre nézve. Miki arca kezdett szétesni. Szemei letekeredtek szája aljához. Az épületek romokká váltak melyek lebegtek a levegőben és a járda még mindig lehetetlen irányokban alig állt. Mr. Martin zavarttá vált és elhagyta a szobát beküldve egy alkalmazottat, hogy befejezze a videót és jegyzettet írjon mindenről ami történik az utolsó percig és azután azonnal raktározza el a lemezt a mesével a pincébe. A sikítás egyszer csak abbamaradt aztán hirtelen megjelenik Miki egér arca a videó végén a háttérben egy törött zenedobozhoz hasonló zene ment. Harminc másodpercig ez ment, és bármi is volt abban a maradandó harminc másodpercben nem voltam képes információt szerezni róla. A biztonsági őr, aki a szoba mellett körözgetett szólt nekem, hogy amire emlékszik, hogy az alkalmazott kibotorkált a szobából és azt mondta: „Az igazi szenvedés nem ismert.” Gyorsan kikapta az őr pisztolyát és megölte magát a helyszínen. A dolog, amit megtudtam az volt, hogy az utolsó jelenetben egy orosz szöveg volt, ami nagyjából azt jelentette, hogy: „A pokol látnivalói hátraviszik nézőiket.”