Max és Ruby 0004

Az elmúlt idei karácsonykor, a dolgok egyre mozgalmasabbá váltak. El kellett kezdenem az ajándékvásárlást a családnak. Végeztem a beszerzésükkel, de még a kis unokatestvéremnek kellett vennem valamit. Nem olyan nehéz neki ajándékot választani mivel csak 4 éves. Szereti a Peppa Malac és Én Kicsi Pónim-hoz hasonló dolgokat.

Nagyon szerette, ismétlem, szerette valamilyen okból a Max és Ruby-t. Szóval, amikor úgy döntöttem, hogy nézek neki ajándékot, kitaláltam, hogy valamilyen Max és Ruby DVD tökéletes ajándék lenne ugyanis napi szinten nézte. Habár karácsonykor a legtöbb online vásárolható DVD-t eladják. Megnézegettem az eBay-en is, de rájöttem, hogy nem bízhatok meg benne, nem tudhatom, hogy milyen állapotban lennének a DVD-k. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, amíg meg nem érkezett az a csomag.

Otthon voltam, még mindig egy nyamvadt DVD után kutattam, mígnem hallottam, hogy a postaládámba dobtak valamit. Kivettem mielőtt a kutyám szedné ki s belenéztem a csomagba.

Eléggé rosszul volt becsomagolva, zsírfoltok voltak rajta. Természetesen, mint ahogy bárki is tenné, kinyitottam a küldeményt. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi volt az, ami benne volt.

Egy Max és Ruby DVD volt, de az interneten nem láttam ehhez foghatót. Olyan volt mintha egy kisgyerek rajzolta volna meg a borítót egy filccel. A címe csak ennyi „MAX ÉS RUBY”, egy Max és Ruby-ról készült béna rajzzal illusztrálva. Nem volt rajta név vagy bármi egyéb, csak a hátulján a 4 epizód neve egyszerű címekkel.

1.Epizód_0001

2.Epizód_0002

3.Epizód_0003

4.Epizód_0004

Lejátszottam a DVD-t s meglepődtem, mert a részeknek nagyon jó volt a képminősége és úgy látszott nem is hibás. Mintha egy rendes DVD lenne egy sajátkészítésű borítóval. Azt hittem, hogy csak az epizód kiválasztó képernyő furcsa. A részeknek nem volt címük, mindegyiket csak „MAX ÉS RUBY 1”-nek nevezték, csak a szám változott amint lejjebb mentél a listán. A kiválasztó képernyő simán csak fehér volt, az epizódlista szövegét fekete betűkkel írták és semmi más nem volt.

Elhatároztam, hogy kicserélem a borítót valami szebbre, kinyomtatok egy DVD borítót, amit a Google-n találok és ráírom az epizódokat így rendesen lesznek megcímkézve. Úgy hagytam az epizódlista képernyőjét, mert az magáért beszél.

Eltelt a karácsony s minden jól ment. Odaadtam az unokatestvéremnek a DVD-t és nagyon örült neki, de csak azért, mert még meg se nézte.

Karácsony másnapján a család elment vacsorázni s engem bíztak meg azzal, hogy vigyázzak az unokatestvéremre. Nem zavart, hogy otthon maradtunk. Úgy véltem, ez egy remek alkalom, hogy betegyem neki a DVD-t. Behelyeztem a DVD-t és lejátszottam, mialatt a konyhában voltam s vacsoráztam. Annyit hallottam belőle, hogy már megnézte 1-től 3-ig a részeket. Már majdnem megettem a tésztát, amikor hirtelen meghallottam az unokatestvérem sikolyát a másik szobából. Mindent eldobva, rohantam a nappaliba s láttam, hogy az unokatestvérem a padlón összekuporodva sikít. Ránéztem a TV-re és a szívem a torkomban dobogott.

Az a pillanat volt a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Max és Ruby egymás mellett álltak, teljes sötétségben. De ami olyan félelmetessé tette, az arcuk hiánya volt. Nem volt orruk se szájuk s szemük helyett nagy fekete lyukak voltak. A szín undorító vérvörös volt és a háttér statikussá változott.

A zene helyett a Max és Ruby főcímzenéje játszódott visszafelé, statikus hanggal keveredve.

Ez volt a legijesztőbb dolog, amit valaha láttam s legalább húsz másodpercig volt a képernyőn mielőtt elsötétült és a DVD kikapcsolódott, ami nagyon furcsa volt, mert a DVD lejátszók maguktól nem kapcsolnak ki.

Meg tudtam nyugtatni az unokatestvéremet, mondva neki, hogy ez nem történt meg és csak egy rémálom volt mihelyst elaludt a TV előtt. Bár, én tudtam, hogy ez nagyon is megtörtént.

A szüleim felhívtak s mondták, hogy későn jönnek haza, tehát ez volt a legjobb alkalom, hogy vessek még egy pillantást a DVD-re. Nem mondtam el nekik, ahogy letették a telefont, rögvest megragadtam a DVD-t és lejátszottam a laptopomon. Amint betöltötte, észrevettem, hogy az „Epizód_0004” „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU”-ra változott, amitől kirázott a hideg. Mivel az unokatestvérem aludt felvettem a fülhallgatót szóval így nyugodtan aludhat bármilyen zaj hallása nélkül.

Egy Max és Ruby epizód általában 3 kis történetből áll, de ez a rész csak egyből állt. Elég vidáman indult. Max és Ruby fogócskáztak a kertben, a szüleik a verandáról nézték őket. Aztán valami megváltozott. A hang visszafele játszódott, a szüleik szomorúak voltak. A film szemcséssé vált s minden másodperc elteltével egyre rosszabb lett. Az anyát és az apát mutatták, az apa nagy fájdalommal beszélt.

„Micsoda szégyen!” sóhajtotta.

Utána megszakította egy statikus hang és egy hangos sikoly, amiket két ember fuldokló hangja követett mialatt az anya és az apa egymással motyogtak a háttérben, de lehetetlen volt megérteni őket. A hang nagyon élethű volt, majdnem fizikailag is rosszul lettem.

Aztán a képernyő fehérré vált a másodperc ezredrésze alatt s ezt követően Max és Ruby-t mutatták, ahogy egy sírkőszerűség felett állnak „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU” felirattal belevésve. Nem volt arcuk. Ennél a jelenetnél nem volt hang, statikusság szakította meg. Ezt a képet körülbelül másfél percig mutatták, mielőtt feketévé vált.

Ezután megint megváltozott a jelenet, Max és Ruby, Ruby szobájában ültek miközben egy érthetetlen suttogás egyre csak hangosabb lett. Mindketten folyamatosan zokogtak mialatt egy gyilkosságról szóló videó részleteket játszottak be visszafelé. Az apa kihúzta a kést a nyakából, felvett egy véres fejszét és szétszabdalta az anya holttestét mielőtt visszatért volna az életbe, aztán felment az emeletre. Ennél a résznél a suttogás hangosabb lett, ámde a suttogóhangok többsége elcsendesült, majd végül csak egy hang hallatszódott, egy dühös nő hangja volt, aki sikított „Dögölj meg a pokolban!” teljesen megrémültem.

A jelenet a legundorítóbb és legszomorúbb dologgá vált, amit én valaha is láttam. Max a szobájában ült. Egy széken állt egy akasztókötéllel, ami a plafonról lógott le. A nyaka köré tekerte. A jelenet elhalványult és a statikus hang egyre hangosabb lett. Majdnem folyamatosan szólt, majd Ruby-t mutatták, ahogy az öccse felé sétál.

Ruby felsikított. Az arcát mutatták mihelyst a szék koppanó hangja és ugyanaz a fuldoklás hallatszódott. A képet Ruby arcáról egy jó öt percig mutatták. Ekkor a szemei ugyanolyan üres lyukak voltak. Utána Ruby elkezdett sírni, s mint azelőtt, most sem voltak arcvonásai. A statikus hang elhalkult, a sírásának a hangja viszont felerősödött.

A kép elfeketedett egy hangos statikus hanggal. Amikor visszajött a kép, Ruby egyedül állt a kertben két sírkő mellett. Az egyiken a „NYUGODJ BÉKÉBEN ANYU ÉS APU” felirat állt, a másikon pedig a „NYUGODJ BÉKÉBEN TESTVÉR”. Majd a kamera felé fordult villogó kék pupillával és hozzám beszélt.

„Nos, bárki, aki ezt nézni, az azért teszi, mert még sohasem látta az én és az öcsém epizódjait, szóval egy napon még, te… megfogod… ezt bánni.” Ezután elhalványult a kép.

Rosszul éreztem magam s a hideg is kirázott. Úgy látszott legalább véget ért ez az epizód, Max és Ruby főcímzenéje játszódott lassan, visszafelé. Ki szerettem volna venni a DVD-t mikor hirtelen egy kép jelent meg, ugyanaz, ami a TV-ben is. Volt egy felirat a két nyuszi felett „ A HALÁL AZ EGYETLEN FELSZABADÍTÓNK” Nem volt stáblista vagy bármi más. Egy pár másodpercig mutatták miután a laptopom végül kiadta a DVD-t.

Ott ültem s gondolkodtam, hogy mi történt. Félelmemben, egy ostoba döntést hoztam és összetörtem a DVD-t amennyire csak tudtam mielőtt elmentem. A csatornába dobtam a darabokat.

Szerencsére készítettem néhány képet és elmentettem a laptopomon. A következő néhány nap gyorsan eltelt, semmi szokatlan nem történt. Voltak rémálmaim a DVD-ről, de szerencsére csak ennyi volt az egész. Az unokatestvérem hazajött a család többi tagjával.

Késő este volt, a szüleim elmentek vacsorázni, egyedül hagytak TV-t nézni.

Hallottam, ahogy valaki becsúsztatott egy levelet az ajtó alatt. Ekkor már rég elfelejtettem a DVD-t mivel senkinek sem meséltem róla. Habár mindenre kezdtem emlékezni amint lenéztem az előttem lévő levélre. Ügyetlenül hajtották össze s ez állt benne:

„A halál az egyetlen felszabadítónk.”