Jeff the killer

Részlet egy helyi újságból:

Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon

Egy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta, de az ámokfutó még mindig szabadon van. Még mindig nem találtak elég bizonyítékot, de egy fiatal fiú azt állítja, hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja, mi is történt:

"- Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén. - mondja. - Feltűnt, hogy nyitva van az ablak, pedig emlékeztem rá, hogy lefekvés előtt becsuktam. Felkeltem és bezártam, azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni.

Az a furcsa érzésem volt, mintha valaki figyelne. Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból. Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit. Nem normális szemek voltak, egészen sötétek és baljósak, szinte feketék. Halálra rémültem tőle. Ekkor láttam meg a száját. Borzalmas volt, felállt tőle a hátamon a szőr.

Az az alak csak állt ott és nézett. Azt hittem örökre ott akar maradni, de akkor mondott valamit. Egyszerű mondat volt, de úgy mondta, ahogy csak egy igazi elmebeteg képes rá.

Azt mondta: "Aludj vissza." Felordítottam. Erre előhúzott egy kést és megcélozta a szívemet. Felugrottam az ágyra és ütöttem, rúgtam, próbáltam leszedni magamról. Ekkor apám berohant, mire az az őrült belevágta a kést a vállába. Valószínűleg már végzett a szomszédokkal, ha a zajra nem hívták a rendőrséget.

Lerohantunk a földszintre és kiszaladtunk a házból. Az ember visszafordult a folyosóról és elfutott, utána már csak azt hallottam, ahogy betöri az üveget. Az ablakhoz mentem és kinézve még láttam a távolban. Egy dolgot biztosan tudok, soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. A gonosz tekintetét és az őrült vigyorát. Sosem fog kimenni a fejemből."

A rendőrség még mindig keresi ezt az embert. Ha látnak valakit, akire illik ez a leírás, azonnal forduljon a helyi hatóságokhoz.

Jeff, és a családja most költözött a város új negyedébe. Az apját előléptették a munkahelyén, és úgy gondolta, jobb lesz egy ilyen "divatos" helyen élni. Jeff és a testvére, Liu nem panaszkodott. Ki ne szeretne egy új és jobb otthont?

Éppen csak elkezdtek kicsomagolni, amikor átjött az egyik új szomszéd.

- Hello! - mondta - A nevem Barbara, egy utcában lakunk. Csak szerettünk volna a fiammal együtt bemutatkozni. - intett a kisfiának - Billy, ők itt az új szomszédok. - A gyerek csak köszönt és visszarohant játszani.

- Én Margaret vagyok - mondta Jeff anyja - A férjem Peter és a fiaink, Jeff és Liu. - Bemutatkoztak, de amikor Barbara meghívta őket a fia születésnapjára tiltakoztak, de az anyjuk elfogadta a meghívást.

- Anya, miért menjünk el néhány kisgyerek bulijára? Nem vagyunk már kicsik.

- Jeff, most költöztünk ide és meg kell mutatnunk, hogy igenis szeretünk a szomszédjainkkal lenni és jó társaság vagyunk. Elmegyünk és kész!

Jeff ellenkezni akart, de inkább nem szólt semmit, ha az anyja valamit elhatározott, akkor az végleges volt. Felment a szobájába és leült az ágyára. Csak nézte a plafont és elfogta egy furcsa előérzet. Elkergette a gondolatot, butaságnak gondolta. Hallotta, hogy hívják, így visszament segíteni.

Másnap, a lépcsőn ment lefelé, hogy elinduljanak az iskolába, de most is, ahogy este is többször, újra elfogta az a különös érzés, viszont ezúttal erősebben. Még mindig megpróbálta figyelmen kívül hagyni. Reggeli után, Liuval elindultak a buszmegállóhoz. A buszt várták, amikor valaki tőlük pár centire ugratott el gördeszkával. Meglepetten ugrottak hátra.

A fiú visszafordult hozzájuk és a kezébe kapta a deszkát. Körülbelül tizenkét évesnek tűnt, csak egy évvel fiatalabbnak Jeff-nél. Inget és szakadt farmert hordott.

- Hé, úgy néz ki új hús érkezett! - Hirtelen két másik fiú jelent meg. Az egyikük nagyon vékony volt, a másikuk pedig egyszerűen kövér.

- Ha már így összegyűltünk, mutatkozzunk be. Ő itt Keith - mutatott a vékony fiúra. Olyan arcot vágott, mint aki teljesen be van kábulva.

- Ő pedig Troy. - intett a kövér gyerek felé.

- Én pedig Randy vagyok. Most, hogy idáig eljutottunk, mint újak a környéken, igazán megdobhatnátok egy kis buszpénzzel, ha értitek, mire gondolok.

Liu előrébb lépett, készen arra, hogy megvédje magukat, de ekkor Randy sokat mondó pillantására, az egyik barátja előrántott egy kést.

- Reméltem, hogy együttműködőbbek lesztek, de úgy tűnik, hogy a nehezebb utat választottátok. Odament Liu-hoz és kivette a zsebéből a tárcáját. Jeff baljóslatú érzete még erősebben tért vissza. Liu mellé lépett, mire az megpróbálta leinteni, de nem vett róla tudomást és Randy elé sétált.

- Ide figyelj, te kis senki, add vissza az testvérem tárcáját vagy gondban leszel! - A fiú elrakta a pénzt és elővett egy kést.

- Mert mi lesz? Mit fogsz csinálni? - A mondat hatására Jeff behúzott egyet a srácnak aztán elkapta a csuklóját és eltörte. Randy felsikoltott, mire a barátai Jeff-re támadtak, de ő gyorsabb volt. A földre dobta a szenvedő fiút. Keith támadt rá először, de Jeff kikerülte és a karjába szúrta Randy kését. A gyerek nyögve a földre esett. Erre Troy is nekiesett, de a fiú ököllel gyomrba vágta, mire a hústorony is a földre esett és hányni kezdett.

Liu semmit nem tudott tenni azon kívül, hogy megdöbbenve végignézte a jelenetet.

- Jeff, mi volt ez? - Ez volt minden, amit mondott. Látták,hogy jön a busz, tudták, hogy őket fogják okolni mindenért, így inkább elfutottak, amilyen gyorsan csak tudtak. Hátranézve látták, ahogy a sofőr odarohan a három fiúhoz. Nem mondtak semmit az iskolában csak ültek és hallgattak. Liu csak egyszerű verekedésnek gondolta, de Jeff ennél többet érzett. Ijesztő volt, hogy milyen erős késztetést érzett arra, hogy bántson valakit. Nem tetszett neki, hogy boldognak érezte magát tőle. Inkább ellógta a nap többi részét. Hazaérve, amikor a szülei a napjáról kérdezték, csak annyit válaszolt. "Ez egy csodálatos nap volt." Következő reggel kopogtak az ajtón. Lent az anyja két rendőrrel várta és dühösen nézett a fiára.

- Ezek a tisztek azt mondták, hogy megtámadtál három gyereket és, hogy az egyiket meg is szúrtad. Megszúrtad, fiam! - Jeff csak a padlót nézte, mert már világos volt, hogy az anyja szerint mi az igaz.

- Ők voltak azok, akik ránk támadtak a késsel.

- Fiam - szólt az egyik rendőr - Mi azt tudjuk, hogy három gyereket súlyosan megsebesítettek, ti pedig elmenekültetek a helyszínről. Szerinted mi ebből mire tudunk következtetni? - Jeff tudta, hogy hiába mondana bármit. Arra nem volt bizonyíték, hogy rájuk támadtak. Azt nem mondhatta, hogy nem menekültek, mert tényleg azt tették. Tehát nem tudta megvédeni sem magát, sem a testvérét ebben a helyzetben.

- Fiam, hívd ide a testvéred. - Nem akarta megtenni, hisz nem tehetett semmiről.

- Uram, én tehetek mindenről. Liu megpróbált visszatartani engem, ő nem csinált semmit.

A rendőr a társára nézett és bólintott.

- Hát úgy néz ki ezért elég kemény büntetést kaphatsz, ugye tudod?

- Várjanak! - szaladt le Liu, kezében egy késsel - Én vertem meg azokat a fiúkat. Be tudom bizonyítani. - Felhúzta a ruhaujját és megmutatta a vágásokat és zúzódásokat a kezén és a csuklóján. Valóban úgy nézett,ki mintha ő tette volna.

- Először is tedd azt le. - Mondta a rendőr, mire Liu a földre dobta a kést.

- Nem, én voltam! Én csináltam! - Jeff-nek már könnyek folytak az arcán.

- A testvérem csak megpróbálja át venni a felelősséget, azért amit tettem, de ezt nem lehet. Vigyenek csak el. - A rendőrök elvezették és beültették Liu-t a járőrkocsiba.

- Liu, mondd meg nekik, hogy én voltam! - Az anyja a vállára tette a kezét.

- Nem kell hazudnod. Tudjuk, hogy Liu volt, hagyd abba az ellenkezést. - Jeff csak tehetetlenül nézte, ahogy a kocsi elhajt a testvérével. Pár perccel később az apja próbálta elmozdítani, de amikor meglátta a furcsa arckifejezését, tudta, hogy baj van.

- Fiam, mi van veled? - Jeff nem tudott válaszolni, mert már a sírást próbálta visszafojtani. Az anyja is megpróbálta megtörni jelenetet, miszerint a fia a nyílt utcán sírt, de nem tudott mit tenni. Jeff csak egy órával később ment vissza a házba. Bent a szülein csalódottságot és döbbenetet látott. Nem bírta őket nézni, ahogy Liu-t vádolják az ő tettéért.

Lefeküdt aludni és próbált felébredni a rémálomból. Két nap telt el és nem kaptak semmi használható hírt a rendőrségtől. Jeff-nek nem voltak barátai, akikkel tölthette volna az időt, így nem maradt más csak a szomorúság és a maró bűntudat.

Egészen addig, amíg szombaton az anyja boldog és örömtől sugárzó arcának látványára nem kelt.

- Jeff kelj fel, ma fontos nap van. - Húzta szét a függönyöket.

- Mi van ma?

- Billy szülinapja. Készülődj szépen.

- Anya, csak viccelsz, ugye? Nem várhatod, hogy egy babazsúrhoz vágjak jó képet azok után, hogy...

- Mindketten tudjuk, hogy mi történt. De az egy jó lehetőség, hogy egy kicsit megtörjük az elmúlt napok feszültségét. Öltözz fel. - Azzal kiment a szobából és elvonult készülődni. Jeff hosszú percekig kínlódott mire fel tudott kelni. Véletlenszerűen kikapott egy inget és egy farmert aztán felöltözve levonult a földszintre. A szülei már készen várták. Az anyja koktélruhát, az apja pedig öltönyt viselt. Egyáltalán nem értette, hogy egy kisgyerek szülinapjára miért kell így kiöltözni?

- Fiam, te tényleg ebben akarsz jönni? - háborgott az anyja.

- Jobb, mintha így túlöltöztem volna. - A nő elnyomta a közelgő dühkitörését és elmosolyodott.

- Lehet, hogy ez soknak tűnik, de szeretnénk jó benyomást tenni. - Az apja szavaira Jeff csak morgott valamit aztán visszament a szobájába.

- Nekem nincs ilyen alkalmi ruhám. - kiabált le a lépcsőn.

- Csak vegyél fel valami szebbet. - Körülnézett, de csak egy fekete nadrágot talált. Inge már csak csíkos és mintás volt, amik nem voltak megfelelőek. Végül inkább felvett egy fehér, kapucnis fölsőt és így ment vissza.

- Rajtad meg mi van? Á, mindegy, nincs időnk változtatni. - sóhajtott az anyja és kiterelte a családot az ajtón, hogy az utca túloldalán megérkezzenek Barbaráékhoz. A nő kiöltözve nyitott ajtót, és amikor átsétáltak a házon mindenhol csak felnőttek voltak, gyereket viszont nem láttak.

- A gyerekek az udvaron vannak. Jeff, mi lenne, ha kimennél és játszanál velük? - nézett rá Barbara.

A kertben cowboy jelmezben rohangált az aprónép. Egyszer csak egy kisfiú szaladt oda hozzá és a kezébe nyomott egy játék pisztolyt, és egy kalapot.

- Akarsz játszani?

- Nem vagyok kisgyerek, túl öreg vagyok az ilyesmikhez.

- Kérlek! - nézett rá kölyökkutya arccal.

- Rendben. - Fogta a pisztolyt és elkezdett játékból a gyerekekre lőni. Először csak nevetségesnek gondolta a helyzetet, de később kezdett jól szórakozni és kicsit felvidult a Liu-val történtek után. Jól elvolt, amíg meg nem hallotta a zajt. Miután megütötte a fülét, Randy, Troy és Keith átugrottak a kerítésen. Randy égő gyűlölettel nézte a fiút.

- Jeff, nem igaz? Van még egy befejezetlen ügyünk.

- Azok után, amit a testvéremmel tettetek, a szart is ki kéne vernem belőletek.

- Lehet, hogy egyszer szétrúgtad a seggünket, de most nem lesz szerencséd. - Már a mondat közben elkezdett Jeff felé rohanni és felborította azután pedig ütni kezdte. A gyerekek sikoltozni kezdtek a szülők pedig kirohantak a házból. Troy és Keith előhúzták a fegyvereiket a zsebükből.

- Ha valaki megpróbál beleavatkozni, azt kibelezzük. - Randy is előkapta a kését és Jeff vállába szúrta. Randy felugrott és elkezdte a fejét rugdosni, de a fiú elkapta és kicsavarta a lábát, hogy a földre kényszerítse. Amikor sikerült, felpattant és a hátsó ajtó felé futott, de Troy elkapta.

- Kell egy kis segítség? - Elkapta a gallérját és átdobta a teraszajtón. Ekkor Randy addig ütötte, amíg el nem kezdett vért köhögni.

- Gyerünk, Jeff. Kelj fel és küzdj meg az életedért. - Áthajította a konyhába ahol talált egy üveg vodkát, amit széttört Jeff fején. - Gyerünk már! - visszalökte a nappaliba. - Miattam ül a drágalátos kis testvéred. Te meg nem csinálsz semmit? Csak ülsz ott és megrohadsz a saját nyomorodban. - Erre Jeff felugrott.

- Na, végre. Örülök, hogy megmozdultál. - Viszont Jeff-et újra elkapta az a különös érzés. Amikor Randy elkezdett felé rohanni, Jeff agyában elpattant valami. Mintha maga a lelke pusztult volna el, minden racionális gondolatával együtt. A földre dobta a fiút és elkezdte a mellkasát ütni. Csapást csapás követett egészen addig amíg Randy szíve meg nem állt.

Mindenki csak döbbenten nézte őt. Jeff viszont ekkor vette észre Troy és Keith kezében a fegyvereket. Felpattant és megpróbált felmenekülni az emeletre. A két fiú lőni kezdett rá és utána rohantak. Jeff bevetődött a fürdőszobába és közben letépte a törülközőtartót a falról. Az őt üldöző srácok tárából kifogyott a lőszer így előkapták a késeiket. Először Troy érte be és elkezdett felé hadonászni a pengével, mire Jeff fejbeverte a törülközőtartóval. Mikor a hústorony kidőlt már csak Keith maradt. A fiú sokkal mozgékonyabb volt, mint Troy. Eldobta a kést és elkapta Jeff torkát. A falnak lökte, de a felettük levő polcról rájuk borult a fehérítő. Mindketten kiabálni kezdtek. Amikor Jeff összeszedte magát felkapta a tartót és megcélozta vele Keith fejét. A fiú összeesett és erősen vérzett, mégis baljós mosollyal feküdt a padlón.

- Mi olyan vicces? - Keith elővett egy öngyújtót.

- Az a kis koktél rajtad, az a vicces. - Jeff szemei kikerekedtek, de Keith hozzávágta az égő gyújtót, mire a ráömlött vodka azonnal lángra kapott. Szörnyű sikoly hagyta el a torkát. Az alkohol égett rajta, miközben a fehérítő marta a bőrét. Végigrohant a házon és próbálta eloltani a lángokat, de hiába. Olyan volt, mintha a pokol külön kis bugyrot szánt volna neki. Leesett a lépcsőn, mire az emberek kiabálni kezdtek. Az utolsó, amit látott, hogy a szülei, majd egyre többen próbálják eloltani. Ekkor ájult el.

Amikor felébredt az arca be volt kötözve. Semmit sem látott, de érezte a varrásokat a testén. Megpróbált felkelni, de az infúziót így kihúzta a karjából. Berohant egy nővér.

- Nem szabad még felkelned. - mondta, és visszanyomta az ágyba. Jeff csak ült vakon, míg munkaidő után meghallotta az anyja hangját.

- Jól vagy, drágám? - Nem tudott válaszolni a kötésektől. - Jó hírem van. Egy tanúvallomást tett, miszerint látta, hogy Randy-ék támadtak meg titeket és, hogy Liu nem csinált semmit. Két nap múlva ki is engedik. - Megölelte a fiát és elbúcsúzott tőle. A következő hetekben folyamatosan látogatta őt a családja. Aztán eljött a napja, hogy levegyék a kötéseket. Mind izgatottan várták. hogy láthassák az arcát. Amikor már csak egy réteg géz tartotta az orvos a család felé fordult.

- Reméljük a legjobbakat. - Amikor az utolsó kötés is lekerült, Jeff anyja felsikoltott, az apja és Liu pedig csak megdöbbenve bámulták.

- Mi van? Mi történt az arcommal? - Kiugrott az ágyból és a fürdőszobába rohant. A tükörbe nézve látta, hogy mi okozta a szorongást. Az ajka egészen mély árnyalatú vörösben égett, az arca hófehér volt a haja pedig feketére pörkölődött.

- Jeff, ez nem olyan rossz. - próbálta nyugtatni Liu.

- Nem olyan rossz? ...ez tökéletes! - Jeff hisztérikusan felnevetett. A családja megrökönyödve nézte, ahogy a bal szeme és keze is rángatózott.

- Jeff, rendben vagy?

- Persze! Sosem voltam még ilyen boldog! Nézz rám! Az arcom tökéletesen illik hozzám! - A szülei csak a sokkolt fiukat látták. Nem voltak tisztában azzal, hogy amikor Randy miatt elpattant nála egy húr, azzal megszűnt az addigi fiuk lenni és nem maradt más helyette, mint egy őrült gyilkológép.

- Doktor úr. Ez tényleg az én fiam? Minden rendben van a fejével?

- Persze. Ez természetes egy ekkora trauma után.

- Jeff, édesem. Gyere, ideje menni. - Jeff eközben tébolyult vigyorral állt a tükörképe előtt.

- Rendben van. Menjünk.

Még át kellett venniük a ruháit. Mindet összevarrták és kitisztították. Eltűnt az összes vérfolt, mintha nem történt volna semmi. Az anyja segített öltözködni a fiának aztán haza indultak, nem tudván, hogy ez lesz az utolsó napjuk.

Éjszaka Jeff anyja furcsa hangokat hallott a fürdőszobából. Erőtlen sírásnak tűnt. Amikor benézett azzal találta szembe magát, hogy Jeff egy késsel éppen groteszk vigyort vág az arcára.

- Mit csinálsz?

- Egy idő után már fájt a mosolygás, de így már örökké mosolyoghatok. - A nőnek ekkor tűnt fel, hogy Jeff szemei is ijesztőek. Fekete karikák voltak a szeme körül és egyszerűen képtelen volt becsukni őket.

- És mi történt a szemeddel?

- Amikor pislogtam nem láttam az arcom ezért kiégettem a szemhéjamat. - Az anya lassan hátrálni kezdett, látván, hogy a fia teljesen megőrült.

- Mi a baj anyu? Ugye szép vagyok?

- Igen kicsim. Szólok apádnak is, hogy nézze meg, milyen szép. - Berohant a hálóba és felkeltette a férjét. - Drágám, hozd a fegyvert és... - elhallgatott, amikor meglátta, hogy Jeff az ajtóban áll, kezében a késsel.

- Hazudtál anyu. - Ez volt az utolsó, amit hallottak, mert Jeff a következő pillanatban mindkettejüket kibelezte.

Liu meglepetten ébredt fel a zajra, de amikor nem hallott mást megpróbált visszaaludni. Már az álom határán volt, amikor úgy érezte, hogy figyelik.

Amikor felnézett Jeff a szájára szorította a kezét és lassan felemelte a kést. Liu próbált szabadulni, de nem ért semmit.

- Shhh, csak menj aludni!