Gateway of the mind

1983-ban egy fiatal tudós csoport elvégzett egy radikális kísérletet, amely nem volt nyilvánosságra hozva. Azt állították, hogy egy ember, aki nem észlel semmit a külvilágból képes lesz arra, hogy érezze Isten jelenlétét. Hittek abban, hogy öt érzék irányít minket és nélkülük az ember kommunikálni tud Istennel a gondolaton keresztül. Egy középkorú ember, aki azt állította, hogy úgy sincs értelme többet élni, volt az egyetlen önkéntes, aki bevállalta, hogy ő legyen a kísérleti objektum. Ahhoz hogy megvonják az összes érzékszerveitől, néhány műtétet kellet végrehajtaniuk melyben mind az öt érzékszervét elvágták az agyától. Így hát nem látott nem hallott nem tudott szavakat érzékelni és nem érzett semmit. Semmi lehetősége nem volt, hogy kommunikáljon a külvilággal. Gondolataival egyedül maradt. A tudósok nyomon követték, hogy hogyan beszél mindenféle zagyvaságokat a lelki állapotáról. Négy nap után a férfi közölte, hogy érthetetlen halk hangokat hall a fejében. A tudósok viszont azt állapították, hogy ez csak egy pszichologis és kevés figyelmet fordítottak rá. Két nappal később a férfi sírt, mert hallotta a halott feleségét beszélni hozzá. Ami még elképesztőbb volt az az, hogy tudott kommunikálni vele. A tudósok kíváncsiak voltak, de nem hittek neki addig, amíg el nem kezdte megnevezni az ők halott rokonaik nevét. Olyan információt közölt velük, amit csak a halott rokonaik tudhattak. Ezek után sokan lemondtak a kísérletről. Egy hét beszélgetés után a halottakkal az objektum szomorúvá vált mondva hogy a hangok nyomasztóak voltak. Minden pillanatban egy csomó hang bombázta. Gyakran a férfi nekilökte magát a falnak próbálva a fájdalom érzését előhúzni. Könyörgött a tudósoknak hogy adjanak neki nyugtatót így tudott menekülni a hangoktól álmában. Ez a taktika három napig tartott, amíg nem kezdett el súlyos rémálmokat látni. Az objektum azt ismételte, hogy tudja látni és hallani az áldozatokat. Egy nappal később a férfi elkezdett ordítani a szemeivel próbálva valamit érzékelni a világból. Az objektum most azt állította, hogy a halottak hangjai ijesztőek és ellenségesek voltak. Volt olyan hogy öt órán keresztül csak ezt kiabálta: nincs paradicsom, nincs megbocsátás! Aztán azért könyörgött, hogy öljék meg. De a tudósok azt állították, hogy már közel volt a kapcsolathoz. Még egy nap múlva az objektum már nem tudott össze függő mondatott kimondani. Veszettül nézett ki és elkezdett húsdarabokat leharapni a kezéről. A tudósok berohantak a kísérleti szobába és az asztalhoz kötözték, hogy ne legyen öngyilkos. Pár óra múlva nem próbálkozott többé kiszabadulni. Most már csak sikoltozott. Elkezdte bámulni a menyezettet és könnycseppek folytak lefelé az arcán. A végén megfordította a fejét és a vakságának ellenére fókuszált szemkontaktust folytatott az egyik tudóssal. Ezt suttogta: "Beszéltem Istennel... és ő elhagyott minket..." Abban a pillanatban életjelei megszűntek. Nem tudták megállapítani a halál okát.