Feltehetőleges kísértet

Ez az első éjszakád az új lakásodban. A cuccaid még mindig a dobozban vannak. A berendezéseid (kivéve a matracot a földön) még nem érkeztek meg. Csak holnap kapcsolják be a fűtést és az áramot, szóval addig híján leszel ezeknek. Egy zseblámpa és pár gyertya elég fényforrás, amíg aludni nem mész. Hátborzongató érzés, hogy a sötétben vagy egy üres apartmanban egyedül; ennek ellenére csak az idegességre fogod és megpróbálsz aludni. Egy zörej kelt fel. Fekszel még egy kis ideig, vársz, és próbálod eldönteni, hogy valódi volt, vagy csak a fantáziád lépett működésbe. Mikor újra meghallod a hangot, megnézed a mobilodon, hogy mennyi az idő. Hajnali kettő. Felkelsz, és a telefonoddal világítva a konyha felé veszed az irányt; a zaj feltehetőleges forrása felé. Először úgy gondolod, valaki betört a lakásodba, de kihagy a szíved egy dobbanást, ahogy az alakra bámulsz. Egy középkorú férfi, csíkos pizsamával a mikrohullámú sütő előtt áll, háttal neked. Habár szilárdnak látszik, átlátsz a testén. Szinte megbénulsz; többnyire a félelemtől, de részben a kíváncsiságtól is. 
- Hé - végre sikerült mondanod valamit. A férfi lassan feléd fordulva rád néz. Tágra nyílnak a szemeid, amikor észreveszed, hogy a férfinek nincs alsó állkapcsa, és a nyelve szabadon lóg lefelé. A látásod elhalványul, és a jelenség eltűnik. 
Egy hang kelt fel. A mobilod rezeg a padlón. Reggel van, vagy legalábbis így gondolod, mert fény szűrődik be az ablakon. A matracodon fekszel, és van egy nem fogadott hívásod édesanyádtól. Zavarodottnak érzed magad az éjszakával kapcsolatban és még mindig reszketsz attól, amit láttál. Csak egy álom volt, vagy tényleg láttál egy kísértetet?