Minden este, amikor lefeküdtem aludni és behunytam a
szemem, egy lény állt előttem. Fekete szemeiből sugárzott a gonoszság, a teste
vékony és görnyedt volt. Csak egy csuklyát viselt magán. A csuklya alatt egy
széles mosoly bújt meg, vicsorgó, hegyes fogakkal. Kisgyerekkorom óta láttam
"őt", már szinte megszoktam a jelenlétét. Egyik éjszaka elkezdett
beszélni hozzám. Azt mondta: "TE VAGY A KÖVETKEZŐ..." Ekkor ijedten
felriadtam. Körbenéztem a szobában, majd visszafeküdtem. Reggel szólt az
ébresztő. Iskolába kellett mennem. Álmosan mentem ki a konyhába, keresni valami
kaját. Nem volt otthon senki. Általában mindig otthon szoktak lenni, reggel a
szüleim, vagy ha elmennek valahova, mindig szólnak előtte. Szépen, lassan
megreggeliztem, felöltöztem, majd elindultam a suliba. Kisétáltam a
buszmegállóba. Ott sem volt senki. Mintha mindenki köddé vált volna. Negyed óra
múlva még mindig nem jött a busz. Csak vártam, és vártam. Már vagy egy órája
kinn ültem, amikor megláttam a távolban sétálni valamit. Mikor kicsit közelebb
ért, észrevettem, hogy ő volt a "lény" az álmomból. Megállt az út másik
felén és csak bámult rám. Vagy fél percig engem nézett. Kezdtem megijedni.
Elindultam hazafelé. Hátranéztem, hátha követett. Tévedtem. Eltűnt. Siettem
hazafelé, már szinte futottam. Bementem a házba, majd bezártam az ajtót.
Gondoltam, leülök, megnézni, mi megy a TV-ben. Bementem a szobámba és
bekapcsoltam a TV-t. Nem volt adás. Volt egy olyan érzésem, hogy figyel valaki,
vagy valami. Lekapcsoltam a TV-t, majd elkezdtem gondolkodni. Nem tudtam felfogni,
mi történt az emberekkel.
Ekkor kinyílott az ajtó és bejött rajta a "lény."
Felém sétált. Elkezdett sajogni a fejem. Minél közelebb ért, annál jobban fájt.
Mikor már majdnem odaért, kikerültem és kifutottam az ajtón. Elkezdett utánam
jönni.
Berohantam a konyhába. Mikor már ott állt az ajtóban,
kihúztam egy kést a fiókból és nekiestem. Beledöftem a kést a "lény"
mellkasába. Keserves ordítását még mindig hallom a fejemben. A "lény"
fekete vére beborította az egész padlót. Ezután belém hasított a fájdalom. Egy
sötét folyosón ébredtem. A távolban fényt pillantottam meg. Elindultam a fény
felé. Mikor odaértem, már nem láttam semmit a világosságtól. Ekkor felébredtem.
Csak egy álom volt.
Azóta sem jelent meg az a
"lény" az álmaimban...
3 megjegyzés:
Nem rossz viszont az igazság az hogy én jobban szeretem azokat a creepypastákat amelyekben a végén van a "csattanó" ︻╦̵̵͇̿̿̿̿╤──
Egyet értek veled Yandere.
Én így fejeztem volna be: Csak álom volt. De már megint hová tűnt mindenki?!
Igen ez jó ötlet nekem is tetszik.:)
Megjegyzés küldése