A kifejezéstelen

1972 júniusában, egy nő jelent meg a Cedar Senai kórházban egy vérrel borított köntösben.

Ez nem is lenne annyira meglepő, mivel az emberek gyakran szenvednek balesetet és a legközelebbi kórházba sietnek orvosi segítségért, de amikor meglátták a nőt, két dolog is volt, ami arra késztette az embereket, hogy hányjanak vagy elszaladjanak a rémülettől.

Az első az, hogy nem volt teljesen ember. Inkább egy próbababára hasonlított, jó volt a kézügyessége és úgy mozgott, mint egy normál ember. De az arca üres volt, mint egy próbababáé, nem voltak szemöldökei és ki volt sminkelve.

Egy kismacska szorult be az állkapcsába, szóval természetellenesen feszes volt, így láthatók voltak a fogai s vér spriccelt a köntösére és a padlóra. Aztán kihúzta a szájából, eldobta, majd összeesett.

Attól a pillanattól, amikor belépett a bejáraton, egy kórházi szobába vitték s feltakarítottak mielőtt előkészítik a nyugtatáshoz, teljesen nyugodt volt, kifejezéstelen és mozdulatlan. Az orvosok úgy gondolták, hogy az lenne a legjobb, ha benntartanák, amíg a hatóság megérkezik, nem tiltakozott. Semmilyen módon nem tudták rávenni, hogy válaszoljon és a személyzet többsége rosszul érezte magát, amikor egyenesen ránézett több mint egy pár másodpercig.

A második az, hogy a személyzet megpróbálta megnyugtatni, de óriási erővel harcolt. A személyzet két tagjának le kellett szorítania, ahogy a testével mozgott az ágyon ugyanazzal az üres kifejezéssel.

Amint így cselekedett, a doktornő felsikított a rémülettől. A nő szájában nem emberi fogak voltak, hanem hosszú, hegyes fogak. Túl nagyok voltak a szájához képest ezért nem tudta rendesen becsukni sérülés nélkül…

Az orvos ránézett egy pillanatra mielőtt megkérdezte: ”Mi az ördög vagy?”

Megroppantotta a nyakát, a vállára hajtotta, az orvost bámulta s még mindig mosolygott.

Nagy csend volt, a biztonsági őröket riasztották, amit végig a folyosón lehetett hallani.

Mihelyst az orvos hallotta, hogy közelednek, a nő felugrott, a fogait az orvos torkába szorította, kitépvén a torkát és hagyva, hogy a földre hulljon, levegőért kapkodott, ahogy a saját vérében fuldoklott.

A nő felállt, az orvos fölé hajolt, az arca veszélyesen közel került az orvoséhoz mihelyt az élete lepergett a szeme előtt.

A nő közelebb hajolt és a fülébe suttogta.

”Én… vagyok… Isten.”

Az orvos szemei félelemmel voltak tele amint nézte a nőt nyugodtan elsétálni, a biztonsági őrnek köszönt. Az utolsó látványa az volt, ahogy a nő egyesével eszi meg őket.

A doktornő, aki túlélte ezt az esetet, a nőnek „A kifejezéstelen” nevet adta.

Soha többé nem látták a nőt.