A lény

Minden este, amikor lefeküdtem aludni és behunytam a szemem, egy lény állt előttem. Fekete szemeiből sugárzott a gonoszság, a teste vékony és görnyedt volt. Csak egy csuklyát viselt magán. A csuklya alatt egy széles mosoly bújt meg, vicsorgó, hegyes fogakkal. Kisgyerekkorom óta láttam "őt", már szinte megszoktam a jelenlétét. Egyik éjszaka elkezdett beszélni hozzám. Azt mondta: "TE VAGY A KÖVETKEZŐ..." Ekkor ijedten felriadtam. Körbenéztem a szobában, majd visszafeküdtem. Reggel szólt az ébresztő. Iskolába kellett mennem. Álmosan mentem ki a konyhába, keresni valami kaját. Nem volt otthon senki. Általában mindig otthon szoktak lenni, reggel a szüleim, vagy ha elmennek valahova, mindig szólnak előtte. Szépen, lassan megreggeliztem, felöltöztem, majd elindultam a suliba. Kisétáltam a buszmegállóba. Ott sem volt senki. Mintha mindenki köddé vált volna. Negyed óra múlva még mindig nem jött a busz. Csak vártam, és vártam. Már vagy egy órája kinn ültem, amikor megláttam a távolban sétálni valamit. Mikor kicsit közelebb ért, észrevettem, hogy ő volt a "lény" az álmomból. Megállt az út másik felén és csak bámult rám. Vagy fél percig engem nézett. Kezdtem megijedni. Elindultam hazafelé. Hátranéztem, hátha követett. Tévedtem. Eltűnt. Siettem hazafelé, már szinte futottam. Bementem a házba, majd bezártam az ajtót. Gondoltam, leülök, megnézni, mi megy a TV-ben. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Nem volt adás. Volt egy olyan érzésem, hogy figyel valaki, vagy valami. Lekapcsoltam a TV-t, majd elkezdtem gondolkodni. Nem tudtam felfogni, mi történt az emberekkel.
Ekkor kinyílott az ajtó és bejött rajta a "lény." Felém sétált. Elkezdett sajogni a fejem. Minél közelebb ért, annál jobban fájt. Mikor már majdnem odaért, kikerültem és kifutottam az ajtón. Elkezdett utánam jönni.
Berohantam a konyhába. Mikor már ott állt az ajtóban, kihúztam egy kést a fiókból és nekiestem. Beledöftem a kést a "lény" mellkasába. Keserves ordítását még mindig hallom a fejemben. A "lény" fekete vére beborította az egész padlót. Ezután belém hasított a fájdalom. Egy sötét folyosón ébredtem. A távolban fényt pillantottam meg. Elindultam a fény felé. Mikor odaértem, már nem láttam semmit a világosságtól. Ekkor felébredtem. Csak egy álom volt.
Azóta sem jelent meg az a "lény" az álmaimban...

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Nem rossz viszont az igazság az hogy én jobban szeretem azokat a creepypastákat amelyekben a végén van a "csattanó" ︻╦̵̵͇̿̿̿̿╤──

Zsolthy írta...

Egyet értek veled Yandere.
Én így fejeztem volna be: Csak álom volt. De már megint hová tűnt mindenki?!

Névtelen írta...

Igen ez jó ötlet nekem is tetszik.:)